Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék I. (Budapest, 2010)
Pilinszky János
linszkyre tett hatását is a versek formajegyeiben fogjuk megtalálni. A költő tudatossága alapvetően különbözik a rendszert alkotó filozófusétól. Egyetlen vers mikrokozmoszára terjed; logikája a képalkotás következetessége, tudatossága az érzelmek belátásából, elfogadásából fakadó harmónia. Ellenpólusát az érzelmek és a létélmény kettészakadása, az érzelmek megismerhetetlensége, ambivalens feszültsége szokta megteremteni. József Attila költészetében is a létérzés átvilágítása és megfogalmazása kelti a határozott világkép benyomását. Életének egy jelentős szakaszában és számos versében ez a világkép a semmi megélésének élményét tükrözi - de, hogy ez a semmi élmény nem volt József Attila világnézetének egészére jellemző, az jelképei elemzésekor is meglátható. Pilinszkyre éppen ezáltal hatott. Tudta, meglátta és kimondta azt, amit ő is kimondani készült. Világképében Pilinszky a magáéhoz hasonló kilátástalannak látszó, lezárt világképre ismerhetett. A semmi megjelenítésében (a képi ábrázolásban), a bűntelen bűnösség problémájában és elvágyódó verseinek szenvedélyességében sokszor nagyon is érezzük József Attila közelségét — a hatás lényege azonban az, hogy Pilinszky reménytelen univerzumát egy sugár fény, az érzelem, a személyesség oldottsága felé csakis József Attila költészetének példája nyithatta meg. Nem hat az, ami idegen, és az sem, ami egészen azonos; az igazi hatáshoz a nagyon is közeli alapszituáció kell, és az, hogy a példa a titkos vágyak irányába mutasson itt, Pilinszky költészetében, hidakat építsen a semmi és a világ között.