Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék I. (Budapest, 2010)
Pilinszky János
Olyan nagy költő volt-e Pilinszky, hogy költői színeváltozása elsődlegesen mondanivalójának átalakulásából s az ehhez kapcsolódó formai változásból fakadt? Mindehhez legalább két faktort kell megvizsgálnunk: egyrészt Pilinszky ideáinak változását, másrészt formai változásának konkrétumait. Az írói teljesítményt nézhetjük az író emberi oldaláról, vagy a mondanivaló felől, s az elsőben az emberi gátlást magántermészetűnek tekinthetjük, a másodikban a kimondandó természetéből fakadónak. *** Kézenfekvő az össszehasonlítás Pilinszky és József Attila bűn képzete között. Nem vonatkoztathatjuk el őket egymástól, hiszen bizonyosak lehetünk abban, hogy Pilinszky költészetében e képzetet befolyásolta József Attila bűnképzetének helye a huszadik század kultúrájában. A kettő között mégis mintha világok feszülnének, és ez nem csak azért van így, mert József Attila bűnképzete mélyen, csaknem a motiváció teljességében szubjektív, Pilinszkyé pedig elsősorban vallásos kérdésfeltevésből fakad: József Attiláé mindig az én bűne, melyért a vezeklést az ember, az én fizeti, a freudi értelemben vett én, melyet azok a kritériumok határoznak meg, melyek a freudi pszichológiában az emberi lét alapjai — mindenekelőtt a szoros interperszonális kapcsolatok. A bűn, József Attila kései költészetének alaptémája, metafizikai jelentőségét az én szenvedéséből meríti, abból a szenvedésből, mely emberi relációk következménye ugyan, de az emberi relációk útján kivezet azok világából, egy isteni-metafizikai távlat.