Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

Előszó

rájára sokkal intenzívebben hatott Pilinszky (akire fiatalon természetesen hatott József Attila és Weöres Sándor, aki egyszerre van kívül és belül a magyar líratörténet hatás­összefüggéseinek talányos koordináta-rendszerén). Beney legelső, szinte még kamaszkorában írt verseiben a köz­vetlen József Attila-hatás evidens. A kérdés magát Beneyt is foglalkoztatta: „Sokszor kérdezték már tőlem, hogy a sa­ját költészetemre hatott-e József Attiláé? Soha nem értettem, hogy ennyi olvasás, verseinek ily sokszori elemzése után sem érzem a hatását, és csak most, a róla szóló gondola­tok összefoglalásakor értem meg, hogy a vonzás alapja alighanem ez a köztesség, a van­ nincs kérdésének eg­zisztenciális fontossága, mely hol ontológiai, hol pedig is­meretelméleti problémaként jelentkezik költészetében. Ez indíthatta meg az én költői kísérleteim folyamát. Ez a ta­lálkozás pontja , a poétikai utak elhajlásáé pedig a kép­formálás módja.” Később ez a hatás közvetetté, áttételessé alakul, ép­pen a jelentésátvitel, az áttétel, azaz a metafora vonatko­zásában. A metafora Beney József Attila-értelmezésének az origója: „a metaforikusan ábrázolt költészetet realitás­nak fogadjuk el, de a metafora képiségében megnyilvá­nuló realitásként. Ez az illúzió okozza József Attila nyel­vének a valóságban gyökerező erejét, a világ és a világ­­ban­ lét valóságosságának bizonyosságát, és azt a másik valóságosság-élményt, mellyel e világ hiányait, hiátusait, a semmit mint világhiányt érzékeltetni tudja.” Egyik első szemináriumán, hogy a metaforát definiálja, még inkább felvillantsa annak érzéki intellektualitását, gondolati izzá­sát, a metafora metaforáinak szemléltetésére mosolyogva .

Next