Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

lyamat részben állóképek, részben érthetetlen kihagyások után jelenik meg. Azt az érzetet keltve, mintha a részek egy-egy jéghegy csúcsaiként emelkednének ki a tudat víz alatti rétegeiből, a gondolat versszakról versszakra haladó mozgását konstatáljuk, de nem mindig érzékeljük. Többek között ezért érezzük az Eszméletet József Attila minden egyéb verse közül leginkább a Medáliák rokonának. Az Eszméletben megjelenő világ, mely az én emléke­it éppen úgy átfogja, mint azokat a filozófiai kérdéseket, amelyek József Attila világképében általában a kozmosz metaforáiban jelentkeznek, mégiscsak részben képviseli ezt az előbb vázolt mágikus világrendet. A metafizikai di­­chotomizáltságban és dermedésben megjelenő lét mégis­csak mozgásában, az idő (s ezzel az ok-okozat logikájá­nak) folyamatában lesz láthatóvá. Mert a dichotomizáltság József Attila költészetében egymás mellett fejezi ki az imént idézett metafizikai időtlenséget és a dialektikus lo­gika folyamatos haladását, a tézis-antitézis-szintézis fo­lyamatos és ritmikus újrakezdődését. A kétféle világél­mény (a mágikus és a logikai) a költemény egészében úgy fonódik össze, hogy mindvégig megtartja egymás el­len feszülő, egymást kizáró, mégis egyszerre jelen lévő különbözőségét. Bár a versszakok egymásra következése nem mindig mutat közvetlen, első olvasásra is nyilvánva­ló kapcsolatot, valamely különös megérzés folytán az Esz­méletet inkább látjuk különálló részek laza füzérének, mintsem összefüggéstelen fragmentumok sorozatának. Valószínű, hogy poétikai egységét éppen a két elem ál­landó keveredése, a két világlátás egymásnak ellentmon­dó feszültsége teremti meg. Amikor a racionális lánc meg­

Next