Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
II. Rész. Az elérhetetlen jelentés
amelyben József Attila késői versei születtek) a kontextuális szöveg ismerete nélkül megkülönböztethetetlen. Ezért tűnik a leírás egy benső állapot kivetítésének és a metaforikus kép gyakran egy aktuális külső állapot leírásának. De bármennyire is egynek látszik a kettő, a közöttük fennálló árnyalatnyi különbség mindig érezhető, mindig olyan hangulatot teremt az olvasóban, mely az inhomogeneitás érzetét kelti - lényegében a világidegenség és ezzel a rejtélyesség sejtelmét. A két vers mind stilisztikai, mind pszichológiai szempontból közel jár ahhoz a határhoz, mely a lélektanilag egészségeset a manifesztens betegtől elválasztja. Az [Ez éles, tiszta szürkület.. .]-tel kapcsolatosan Szabolcsi Miklós egyenesen azt a kérdést teszi fel, vajon nem párja-e ez a szöveg a Szabad-ötletek. ..-hez hasonló, egyszerre prózai és költői, vagy inkább a költőien prózai vallomásoknak? A kérdés az anya alakjának megjelenéséből fakad. E versek anya-képe ugyanis jelentősen különbözik József Attila többi anya-versétől. Nem mintha azokat egységes szemléletűnek lehetne nevezni - de általános ambivalens jellegük ellenére valamennyi a valóságos anya egy aspektusát (bár változó aspektusát) villantja fel előttünk. Ebben a két versben (és József Attila költői penvrejének még néhány helyén) az anya olyan differenciált metafora képében jelenik meg, mely a fiú és az anya összefonódását egészen speciális szempontból, mint képet a képben, nem direkt, hanem kétszeresen metaforikus formában jeleníti meg. A metafora nem az anyáról, hanem magáról a költőről szól, egy benső állapot kivetítése - pontosabban egy külső világjelenség, a természet üressé.