Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
I. Rész. A gondolat metaforái
Annak ellenére, hogy József Attila költészetében igen gyakran követhető gondolkodásmódjának filozófiai igényű, dialektikus-skolasztikus jellege, különös módon éppen ezekben a leginkább gondolati versekben érezhető, hogy tartalmuk mily kevéssé közelíthető meg tisztán gondolati úton. József Attila az ábrázolásban, a kimondásban logikus (olykor már-már túlhajtottan, formálisan az); verseinek belső tartalmát azonban másféle megismerés, inkább a ráismerés, mintsem az analitikus végiggondolás jellemzi. A tudatosodásnak az öntudatlantól a kimondásig vezető útja itt rövidebb, mint a fogalomalkotó gondolkozásban — de ezen az úton több, keményebb akadályt kell legyőznie. Eredménye nem a definíció, hanem a világ analógiás szemléletére alapozott kép. Az Eszmélet elemzése során lényegében nem mást nevezünk eszmélésnek, mint a kimondást, a megnevezést — ezen az analógiás nyelven. Ezzel tehát szinte előlegeztük a választ arra, amit tulajdonképpen csak most kérdezünk meg: vajon a világ József Attila számára egyértelműen kifejezhető-e? S ha ezzel az előlegezett válasszal jeleztük is igenlő véleményünket, ezt bizonyítani és árnyalatait, mikéntjét megvizsgálni a következőkben lesz feladatunk. S mintha a kérdés a saját magunk által feltetten is túlnőne: a vizsgálódásnak, mely elsődlegesen a költő életének életrajzilag és esztétikailag behatárolt periódusára, s ezen belül is: egyetlen költemény elemzésére fog szorítkozni, szükségszerűen magában kell foglalnia József Attila költői helyének meghatározását, s talán nem is csak ezt: két szellemtörténetileg különálló kultúra érzékeltetését. 98