Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

Annak ellenére, hogy József Attila költészetében igen gyakran követhető gondolkodásmódjának filozófiai igé­nyű, dialektikus-skolasztikus jellege, különös módon ép­pen ezekben a leginkább gondolati versekben érezhető, hogy tartalmuk mily kevéssé közelíthető meg tisztán gon­dolati úton. József Attila az ábrázolásban, a kimondásban logikus (olykor már-már túlhajtottan, formálisan az); ver­seinek belső tartalmát azonban másféle megismerés, in­kább a ráismerés, mintsem az analitikus végiggondolás jellemzi. A tudatosodásnak az öntudatlantól a kimondá­sig vezető útja itt rövidebb, mint a fogalomalkotó gondol­kozásban — de ezen az úton több, keményebb akadályt kell legyőznie. Eredménye nem a definíció, hanem a vi­lág analógiás szemléletére alapozott kép. Az Eszmélet elemzése során lényegében nem mást nevezünk eszmélésnek, mint a kimondást, a megneve­zést — ezen az analógiás nyelven. Ezzel tehát szinte elő­legeztük a választ arra, amit tulajdonképpen csak most kérdezünk meg: vajon a világ József Attila számára egyér­telműen kifejezhető-e? S ha ezzel az előlegezett válasszal jeleztük is igenlő véleményünket, ezt bizonyítani és ár­nyalatait, mikéntjét megvizsgálni a következőkben lesz feladatunk. S mintha a kérdés a saját magunk által feltet­ten is túlnőne: a vizsgálódásnak, mely elsődlegesen a köl­tő életének életrajzilag és esztétikailag behatárolt perió­dusára, s ezen belül is: egyetlen költemény elemzésére fog szorítkozni, szükségszerűen magában kell foglalnia József Attila költői helyének meghatározását, s talán nem is csak ezt: két szellemtörténetileg különálló kultúra ér­zékeltetését. 98

Next