Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
I. Rész. A gondolat metaforái
in hagyta sajátlagos érdeklődésének jegyeit. Valószínű, hogy századunk zsidó szellemisége elsődlegesen nem is íróiban, hanem sokkal inkább egy olvasói közeg megteremtésében érvényesült, olyan befogadói közeget teremtett, mely elvárásaiban befolyásolta a század kultúrájának megvalósulását. Feltételezhetjük, hogy ez, olvasóinak kimondatlan igénye hatott József Attila költészetére is. Az olvasói igény szubkulturális nyelve, mely egyben a kommunikáció szinte egyetlen lehetőségét jelentette, s mely a baráti beszélgetések kölcsönhatásaiban valóban érvényesült is. A verbális, - talán mondhatni, a verbalitásra épülő - kultúra nemcsak közvetlenül, barátaival folytatott beszélgetéseiben hatott, hanem azon a két ideológiai csatornán áthatolva is, melyeknek nyelvezete erősen befolyásolta József Attila világlátását. Elsősorban, egyszerre közvetlenül és közvetetten, a freudizmusnak mind gyakorlatán (a pszichoanalízis verbalizációs technikáján), mind elméletén keresztül. Keveset ismertek a freudizmussal foglalkozó irodalomból, s még nem akadt kezembe olyan tanulmány, mely a judaizmus szellemiségéhez fűződő kapcsolatait tárgyalná — de meggyőződésem, hogy ezek a kapcsolatok igen szorosak, és a József Attilát kezelő analitikusok, illetve orvosok személyén túl is e szellemiség hatását erősítették. Ebben az időben a József Attilát befolyásoló másik nagy eszmei áramlat, a marxizmus gyakorlata is elsősorban a róla való beszédben valósult meg. József Attila munkásmozgalmi tevékenysége is alkalom volt a végeérhetetlen vitákra, talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, a teoretikus szőrszálhasogatásra. Mindemellett József Attila neurotikus-skizoid alkata is - a kortársak tanúsága szerint, s valószínűleg ugyan