Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
I. Rész. A gondolat metaforái
AZ ESZMÉLET LÍRÁJA Az Eszmélet egyike József Attila legtöbbet elemzett verseinek , mint a mágnes, úgy húzza magához olvasóit és méltatóit. Mindannyian azt reméljük, hogy beláthatatlanul komplex és sokrétegű költészetének kulcsát ebben a meghatározhatatlan műfajú és igazán talán soha meg nem érthető költeményben fogjuk megtalálni. Alighanem azért, mert e költemény sok vonatkozásában a költő legjellemzőbb alkotásaival rokon - másokban azonban oly mértékben különbözik azoktól, hogy mintegy aktiválja bennünk azt a homályos érzést, mely József Attila érthetősége mögött mindig egy homályba merült, elérhetetlen és érthetetlen titkos mondanivaló jelenlétére utal. A költemény felszínén az Eszmélet József Attila érett költészete modelljének is tekinthető, mint gyűjtőlencse tükrözi versépítkezését és ezzel világlátását is. (Erre utal zártsága, a kezdő és a befejező versszakok megegyezése más, gyakorta előforduló kezdetekkel és befejezésekkel: a nyitás természeti képe és a zárásban a világból kivonulás szemlélődő-meditatív attitűdje; ilyen versformájának, a stanzáknak szigorú rímelése, a versszakoknak értelemmel mindig átfogható, hangulatilag mindig egységes jellege, melyek költészetének spontán nyelvi-verstani tökéletességét bizonyítják; ilyen a szakaszokon belüli, a költőre oly nagyon jellemző antinomikus szerkezet, sőt, ennek mélyebb zónáiban a világ és az én egymást fedő, egymásra vonatkoztatható polaritása.) Ugyanekkor azonban, e jellegzetességektől elszakíthatatlanul, olyan mélyen különbözik József Attila csaknem minden más versétől (az egyes vers