Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

AZ ESZMÉLET LÍRÁJA Az Eszmélet egyike József Attila legtöbbet elemzett ver­seinek , mint a mágnes, úgy húzza magához olvasóit és méltatóit. Mindannyian azt reméljük, hogy beláthatatlanul komplex és sokrétegű költészetének kulcsát ebben a meg­határozhatatlan műfajú és igazán talán soha meg nem ért­hető költeményben fogjuk megtalálni. Alighanem azért, mert e költemény sok vonatkozásában a költő legjellem­zőbb alkotásaival rokon - másokban azonban oly mér­tékben különbözik azoktól, hogy mintegy aktiválja ben­nünk azt a homályos érzést, mely József Attila érthetősé­ge mögött mindig egy homályba merült, elérhetetlen és érthetetlen titkos mondanivaló jelenlétére utal. A költe­mény felszínén az Eszmélet József Attila érett költészete modelljének is tekinthető, mint gyűjtőlencse tükrözi vers­építkezését és ezzel világlátását is. (Erre utal zártsága, a kezdő és a befejező versszakok megegyezése más, gya­korta előforduló kezdetekkel és befejezésekkel: a nyitás természeti képe és a zárásban a világból kivonulás szem­­lélődő-meditatív attitűdje; ilyen versformájának, a stanzák­nak szigorú rímelése, a versszakoknak értelemmel min­dig átfogható, hangulatilag mindig egységes jellege, me­lyek költészetének spontán nyelvi-verstani tökéletességét bizonyítják; ilyen a szakaszokon belüli, a költőre oly na­gyon jellemző antinomikus szerkezet, sőt, ennek mélyebb zónáiban a világ és az én egymást fedő, egymásra vonat­koztatható polaritása.) Ugyanekkor azonban, e jellegze­tességektől elszakíthatatlanul, olyan mélyen különbözik József Attila csaknem minden más versétől (az egyes vers­

Next