Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

racionalitás alatti jelekkel, melyek mind arról árulkodnak, hogy az Eszmélet megszületését elsősorban ez a létbor­zongás, a félelem és a tudat alá fojtás vágya motiválta. Az Eszmélet-ciklussal nagyjából egy időben József Attila több ugyanilyen formájú és tartalmilag is többé-kevésbé meg­egyező stanzát írt. Közülük a legszebbet, azt, amelyik leg­többet árul el erről a lelkiállapotról, és legnyíltabban mondja ki azt, amit a többi titkolni (maga előtt is titkolni) igyekszik, nem vette fel a versbe. Véleményem szerint ép­pen ezért a nyíltságért. Mi emberek, sötét erők, érezzük, napjaink letelnek. S ha érezzük, a vég előtt, mint dögöt légy, a világ ellep. Eszmék északi fénye mellett mért őriznék hát az időt? Miért piszkálnánk hunyt szerelmet? Én fölgyújtom a temetőt. Ebben a stanzában a többieknél is erőteljesebben látható az, hogy József Attila szerkesztésmódja egyszerre képi és metaforikus. Csakhogy - és ez az Eszmélet megértésének legna­gyobb nehézsége - József Attila költészetét általában nem metaforikus, hanem közvetlenül képi szinten olvassuk, lo­gikáját pedig olyannyira megszokottnak és általános ér­vényűnek vesszük, hogy a metaforikus közelítést legfel­jebb a paradoxonok határeseteiben fogadjuk el. Számos költőt ismerünk a József Attila halála utáni időszakból.

Next