Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

dések egy végsőkig meggyötört lélek fennmaradásának lehetőségét, szenvedésének okát és a kizökkent idő hely­retevésének módját próbálják megfogalmazni, az elvisel­­hetőség és a túlélés kétségbeesett vágyában - mert az ar­tikulált szenvedés mindig elviselhetőbb a formátlannál. Különösen áll ez József Attila alkatára (és nyelvi rend­szerére is), a költőre, aki egész életében a formátlannak, az érzelmi diszhomogeneitásnak, az ambivalencia okoz­ta állandó feszültségnek létfenyegetettségét érezte. Az Esz­mélet három alapvető kérdése is a lét artikulációjával fog­lalkozik. Ezek: a rend, a törvény és a szabadság kérdései. Nem önmagukban, egyedül állanak, hanem folytonosan egymásba fonódnak, megpróbálják kikerülni a válaszadás kudarcának élményét, s hol lázadnak e kudarc ellen, hol pedig mindent feladva (legalábbis látszólagosan mindent feladva) elfogadják azt. Azt állítottuk, hogy az Eszmélet nem filozófiai költe­mény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kérdéseiben ne éreznénk József Attila filozófiai tanulmányainak, olvas­mányainak mind gondolataira, mind nyelvi apparátusára tett hatását. Ezekkel a hatásokkal, azoknak a filozófusok­nak munkáival, akik konkrétan befolyásolták József Atti­la gondolatvilágát, másutt készülünk foglalkozni. Az Esz­mélet filozófiai konnotációinak van azonban egy legalább ennyire érdekes oldala is, ez pedig nem a külső hatások lemérésével követhető, hanem József Attila költői alkatá­nak gondolati-spekulatív, absztrakcióra hajlamos jellegé­vel. Többen észrevették már József Attila és Heidegger gondolati rendszerének közös pontjait. Sokáig fennállott az a kérdés, vajon ismerte-e József Attila nagy kortársa­

Next