Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
I. Rész. A gondolat metaforái
dések egy végsőkig meggyötört lélek fennmaradásának lehetőségét, szenvedésének okát és a kizökkent idő helyretevésének módját próbálják megfogalmazni, az elviselhetőség és a túlélés kétségbeesett vágyában - mert az artikulált szenvedés mindig elviselhetőbb a formátlannál. Különösen áll ez József Attila alkatára (és nyelvi rendszerére is), a költőre, aki egész életében a formátlannak, az érzelmi diszhomogeneitásnak, az ambivalencia okozta állandó feszültségnek létfenyegetettségét érezte. Az Eszmélet három alapvető kérdése is a lét artikulációjával foglalkozik. Ezek: a rend, a törvény és a szabadság kérdései. Nem önmagukban, egyedül állanak, hanem folytonosan egymásba fonódnak, megpróbálják kikerülni a válaszadás kudarcának élményét, s hol lázadnak e kudarc ellen, hol pedig mindent feladva (legalábbis látszólagosan mindent feladva) elfogadják azt. Azt állítottuk, hogy az Eszmélet nem filozófiai költemény. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kérdéseiben ne éreznénk József Attila filozófiai tanulmányainak, olvasmányainak mind gondolataira, mind nyelvi apparátusára tett hatását. Ezekkel a hatásokkal, azoknak a filozófusoknak munkáival, akik konkrétan befolyásolták József Attila gondolatvilágát, másutt készülünk foglalkozni. Az Eszmélet filozófiai konnotációinak van azonban egy legalább ennyire érdekes oldala is, ez pedig nem a külső hatások lemérésével követhető, hanem József Attila költői alkatának gondolati-spekulatív, absztrakcióra hajlamos jellegével. Többen észrevették már József Attila és Heidegger gondolati rendszerének közös pontjait. Sokáig fennállott az a kérdés, vajon ismerte-e József Attila nagy kortársa