Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

pontos meghatározásra, hogy megelégednék egy hangu­lati jelöltség szintjével. Ismét, a metaforák jelentésével kapcsolatban, le kell szögeznünk, hogy nem a fogalmi pontosság szintje alatt marad, hanem e fölé emelkedik, a még meghatározatlan helyett a már meghatározatlanba, a fogalmi nyelv helyett csak a metaforikussal kimondha­­tóba. Ebből fakad gondolatainak mindig poétikai jellege, a csak poétikai számonkérhetőség és értelmezhetőség, minden József Attila-értelmezés veszélye és buktatója. A József Attila-­ gondolat természetesen kapcsolódik a fi­lozófiához, éppen úgy, mint ahogyan a pszichológiához is, sőt ez utóbbihoz gondolkozási mechanizmusa alapján éppen úgy, mint ahogyan az elemző sokszor nem tekint­het el e gondolatok csak pszichológiailag magyarázható mechanizmusától. Mindezek alapján azt kell állítanunk, hogy a József Attila-i költői kép mind filozófiai, mind pszi­chológiai, légióként és elsősorban azonban poétikai szem­pontból a metafora különleges határesete. Annak, hogy mindezek ellenére, e képek komplexitása az első pilla­natban kevéssé tűnik metaforikus jellegűnek, több okát is feltételezzük, s ezek mindegyike éppen e metaforizáltság alapvető jellegével függ össze. Bár a képben­ látás, távo­labbról és összetettebben, minden költői megfogalma­zásnak primer eleme, József Attila költészetének egyik legfontosabb sajátsága az, hogy képei a szokásosnál el­sődlegesebben, a mondanivalónak a kimondása, ponto­sabban a költői nyelvteremtés megszületésének pillana­tában már tökéletesen adekvát kifejezői. Nincs és nem is lehet semmi (s ezen nemcsak a lírai, hanem leginkább absztrakt gondolati tartalmat is értjük), ami nem a képek

Next