Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
I. Rész. A gondolat metaforái
nem belelátások, hanem s ezt ma is, mintegy „utólag” visszanézve is tudom, valóságosan létező irodalomelméleti problémák. Az elemzésekben megjelenő szubjektív mozzanat nem a kérdések megválaszolása, hanem a kérdések meglátása s az az érzelmi kontroll, mely az önmegfigyelés és az önkontroll némi gyakorlata után biztosan működni kezd, kétségek nélkül, a feszültség bekapcsolásának érzetével jelezte is e látszólagos külső témáknak számomra egzisztenciális fontosságát. Nem direkt összefüggésekkel: saját életem, pontosabban saját létezésem semmiféle kérdésére nem tudtam választ találni e kérdések megfejtése során. Saját érzelmi konfliktusaimat nem oldhattam fel azzal, hogy József Attila érzelmi konfliktusainak versbeli feloldását nyomon követhettem - már csak azért sem, mert ezek a konfliktusok a József Attila-versekben általában nem oldódnak fel, hanem az elviselhetőség határvidékén átlépnek az elviselhetetlenség egy olyan közegébe, mely mintegy magától oltja ki önmagát. De ez a kérdés, a József Attila- költészet belső, lélektani energetikája, ez is csak most, csak utólag jut az eszembe, a részletek mindent eltakaró kérdései ezt éppen úgy elfedték előlem, mint ahogyan az aktuális mindig, életem minden más vonatkozásában is elfedte előlem az általános, a nagyobb igényű kérdést, mindig leszűkítette a távlatot, melyen át valóban tisztán és világosan láthattam (és nem csak érezhettem) volna. Az, hogy József Attila verseivel a legmélyebb, egzisztenciális figyelemmel foglalkoztam, nem bizonyítja, hogy akár személye, akár költészete bárki másnál, és bárki másénál, akiről akár csak fél oldalt is leírtam, lényegesebb.