Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

I. Rész. A gondolat metaforái

nem belelátások, hanem­­ s ezt ma is, mintegy „utólag” visszanézve is tudom, valóságosan létező irodalomelmé­leti problémák. Az elemzésekben megjelenő szubjektív mozzanat nem a kérdések megválaszolása, hanem a kér­dések meglátása s az az érzelmi kontroll, mely az önmeg­figyelés és az önkontroll némi gyakorlata után biztosan működni kezd, kétségek nélkül, a feszültség bekapcsolá­sának érzetével jelezte is e látszólagos külső témáknak szá­momra egzisztenciális fontosságát. Nem direkt összefüg­gésekkel: saját életem, pontosabban saját létezésem sem­miféle kérdésére nem tudtam választ találni e kérdések megfejtése során. Saját érzelmi konfliktusaimat nem old­hattam fel azzal, hogy József Attila érzelmi konfliktusai­nak versbeli feloldását nyomon követhettem - már csak azért sem, mert ezek a konfliktusok a József Attila-ver­­sekben általában nem oldódnak fel, hanem az elviselhe­­tőség határvidékén átlépnek az elviselhetetlenség egy olyan közegébe, mely mintegy magától oltja ki önmagát. De ez a kérdés, a József Attila-­ költészet belső, lélektani energetikája, ez is csak most, csak utólag jut az eszembe, a részletek mindent eltakaró kérdései ezt éppen úgy el­fedték előlem, mint ahogyan az aktuális mindig, életem minden más vonatkozásában is elfedte előlem az általá­nos, a nagyobb igényű kérdést, mindig leszűkítette a táv­latot, melyen át valóban tisztán és világosan láthattam (és nem csak érezhettem) volna. Az, hogy József Attila verseivel a legmélyebb, egzisz­tenciális figyelemmel foglalkoztam, nem bizonyítja, hogy akár személye, akár költészete bárki másnál, és bárki má­sénál, akiről akár csak fél oldalt is leírtam, lényegesebb.

Next