Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

II. Rész. Az elérhetetlen jelentés

JÓZSEF ATTILA SZEMÉLYESSÉGE Különös pillanat az, ha az ember abba az életkorba ér­kezik, amikor nem külső felszólítás, hanem belső indítta­tás alapján érzi szükségesnek, hogy elmúlt életét értékel­je. A személyesség érzete, ami az élettörténetből mind nyilvánvalóbban kibontakozik, biztosan összefügg eszté­tikai élményeinkkel, ezek közül is leginkább olvasmá­nyaink hatásával. Életem egyik legnagyobb olvasmányél­ménye és gondolkozásom egyik centrális problémája Jó­zsef Attila költészete volt. Vajon miért? Személyes élményről beszéltem, és kény­telen vagyok feltételezni, hogy az olvasói élmény szemé­lyessége a költői hatás személyességéhez kapcsolódott. Az a költői modell, amely József Attila verseiben meg­testesül, többet adott számomra, mint esztétikai élményt. Még akkor is, ha az esztétikai élményt az emberi termé­szet egyik legfontosabb komponensének, az emberi lét egyik legfontosabb ismertetőjelének fogjuk fel. Az az esz­tétikai hatás azonban, amely József Attila költészetével egész életemben elkísért, túlnőtt önmagán, és az esztéti­kumot ontológiává, az emberi kompasszió mintájává tágí­totta, és olyan olvasói sejtéshez segített, amelyben költő és olvasó távolsága szinte megszűnt, és az olvasó meg­érezhette egy másik szellemiséggel történő azonosulása élményét. A létezés megélésének nyilvánvalóan József At­tila életművében találtam meg a számomra követhető pél­dáját. Életművének elemzése azonban csakis mint költői mű jöhetett számításba­­ nem műfaji kérdések miatt, ha­nem azért, mert ez a benne felismert lételmélet csak a köl.­

Next