Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
II. Rész. Az elérhetetlen jelentés
JÓZSEF ATTILA ÉS FRANZ KAFKA 1980-ban jelent meg Rába György kiemelkedő fontosságú tanulmánya, melyben az eddigi sejtések után tudományos pontossággal mutatja ki Kafka írásainak, illetve világlátásának hatását József Attila életművére, különösen az 1935 után írott versekre. A tanulmány értéke nemcsak az, ahogyan a cseh-német-zsidó író megismerésének lehetséges útját kifejti, elsősorban József Attila egyik legközelebbi barátjának, Németh Andornak közvetítésével, hanem az, ahogy e hatás lényegét az 1935 után írott művek két fontos motívumában: a törvény lényegének és az ártatlan bűn képzetkörének motivációjában megláttatja. (Bába elsősorban ez utóbbival foglalkozik, és mi is ennek a hatásnak, pontosabban az erkölcsiség paradox metafizikájának effektusait kíséreljük meg segítségével végigkövetni.) Reméljük, ez a vizsgálódás segítségünkre lesz abban, hogy József Attila költészetének e két, egymással szorosan összefüggő, rendkívül fontos motívumát az eddiginél valamivel közelebbről megérthessük. József Attila életművére koncentrálva mindenekelőtt arra a kérdésre kell feleletet találnunk, hogy ez a két fontos motívum vajon valóban csak Kafka műveinek (legalábbis A pernek) valószínű olvasása (és hatása) után jelent-e meg költészetében? Pontosabban talán úgy fogalmazhatunk, hogy az a kérdéskör, mely mindkettejük művészetét meghatározza, valóban Kafka egyéni látásmódjából, vagy a kor szellemiségének egészéből fakad-e? Kafka életművének olvasásakor is felmerül ugyanez a kérdés: vajon megtaláljuk-e és hol találjuk életművének gyö