Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

II. Rész. Az elérhetetlen jelentés

JÓZSEF ATTILA ÉS FRANZ KAFKA 1980-ban jelent meg Rába György kiemelkedő fontossá­gú tanulmánya, melyben az eddigi sejtések után tudomá­nyos pontossággal mutatja ki Kafka írásainak, illetve vi­láglátásának hatását József Attila életművére, különösen az 1935 után írott versekre. A tanulmány értéke nemcsak az, ahogyan a cseh-német-zsidó író megismerésének le­hetséges útját kifejti, elsősorban József Attila egyik leg­közelebbi barátjának, Németh Andornak közvetítésével, hanem az, ahogy e hatás lényegét az 1935 után írott művek két fontos motívumában: a törvény lényegének és az ártatlan bűn képzetkörének motivációjában megláttat­ja. (Bába elsősorban ez utóbbival foglalkozik, és mi is en­nek a hatásnak, pontosabban az erkölcsiség paradox me­tafizikájának effektusait kíséreljük meg segítségével vé­gigkövetni.) Reméljük, ez a vizsgálódás segítségünkre lesz abban, hogy József Attila költészetének e két, egymással szorosan összefüggő, rendkívül fontos motívumát az ed­diginél valamivel közelebbről megérthessük. József Attila életművére koncentrálva mindenekelőtt arra a kérdésre kell feleletet találnunk, hogy ez a két fon­tos motívum vajon valóban csak Kafka műveinek (leg­alábbis A pernek) valószínű olvasása (és hatása) után jelent-e meg költészetében? Pontosabban talán úgy fo­galmazhatunk, hogy az a kérdéskör, mely mindkettejük művészetét meghatározza, valóban Kafka egyéni látás­módjából, vagy a kor szellemiségének egészéből fakad-e? Kafka életművének olvasásakor is felmerül ugyanez a kér­dés: vajon megtaláljuk-e és hol találjuk életművének gyö­

Next