Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
II. Rész. Az elérhetetlen jelentés
Kafka Istene megismerhetetlen, nyomasztó, a törvény által a bűnösség (nem a bűn) okozója, annak a haragvó, ótestamentumi Istennek megfelelő, ahogyan ezt az Istent a közép-európai zsidóság a huszadik század hagyománya szerint látja. József Attiláé körvonaltalanabb, személyesebb, kérdésességében is megszólítható, bizonytalanságában sem idegen tőle a segítés, a megbocsátás, az emberi áldozat elfogadásának lehetősége. Az ártatlanság-bűn-büntetés kérdéskörében poétikailag mindkettő létező, még ha Kafkánál mindig elérhetetlen, József Attilánál pedig legalább megszólítható, poétikailag létező, ellentétben Kafka Istenének létezésében nem létező paradoxonjával. Összefoglalva tehát, úgy vélem, hogy Kafka művészete kétségtelenül hatott József Attilára. A mindkét életműben rendkívül fontos, talán legfontosabb két motívum (a törvény és az ártatlanság-bűn-bűnhődés) súlya és indítéka azonban különböző. (Az első Kafka, a második József Attila költészetében látszik fontosabbnak.) Kafkánál a szorongás okozta elidegenedettség, József Attilánál a magány érzete és a káosz félelme teremti meg őket. A törvény Kafkánál az elidegenedett irracionalitás metaforájának felel meg, József Attilánál inkább a világ átláthatatlanságában remélt rend keresésének. Az ártatlanság-bűn-bűnhődés motívuma József Attila számára személyesebb, valószínűleg több komponensből, élete traumáinak közvetlenebb feldolgozásából fakad. A feldolgozás tematizálását azonban feltételezhetően Kafka írásai világították meg számára. A törvény és a bűn kérdésköre szükségképpen vezet el Isten létének kérdéséhez. A kérdés a két szerzőt mélyen, részben hasonlóan, részben különbözően érintette meg, de