Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

II. Rész. Az elérhetetlen jelentés

Kafka Istene megismerhetetlen, nyomasztó, a törvény által a bűnösség (nem a bűn) okozója, annak a haragvó, ótestamentumi Istennek megfelelő, ahogyan ezt az Istent a közép-európai zsidóság a huszadik század hagyománya szerint látja. József Attiláé körvonaltalanabb, személyesebb, kérdésességében is megszólítható, bizonytalanságában sem idegen tőle a segítés, a megbocsátás, az emberi áldozat el­fogadásának lehetősége. Az ártatlanság-bűn-büntetés kér­déskörében poétikailag mindkettő létező, még ha Kafká­nál mindig elérhetetlen, József Attilánál pedig legalább megszólítható, poétikailag létező, ellentétben Kafka Iste­nének létezésében nem létező paradoxonjával. Összefoglalva tehát, úgy vélem, hogy Kafka művésze­te kétségtelenül hatott József Attilára. A mindkét életműben rendkívül fontos, talán legfontosabb két motívum (a tör­vény és az ártatlanság-bűn-bűnhődés) súlya és indítéka azonban különböző. (Az első Kafka, a második József At­tila költészetében látszik fontosabbnak.) Kafkánál a szo­rongás okozta elidegenedettség, József Attilánál a magány érzete és a káosz félelme teremti meg őket. A törvény Kaf­kánál az elidegenedett irracionalitás metaforájának felel meg, József Attilánál inkább a világ átláthatatlanságában re­mélt rend keresésének. Az ártatlanság-bűn-bűnhődés mo­tívuma József Attila számára személyesebb, valószínűleg több komponensből, élete traumáinak közvetlenebb fel­dolgozásából fakad. A feldolgozás tematizálását azonban feltételezhetően Kafka írásai világították meg számára. A törvény és a bűn kérdésköre szükségképpen vezet el Isten létének kérdéséhez. A kérdés a két szerzőt mélyen, részben hasonlóan, részben különbözően érintette meg, de

Next