Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
II. Rész. Az elérhetetlen jelentés
ságos transzcendencia jelenléte. Nehezen, de többnyire mégis elválasztható ez az irracionalitás kísértetétől, s gyakran nem is a hagyományos Isten-versek formáját, hanem a megnyugvás és belesimulás attitűdjét veszi magára. A kérdéskör magját azonban a transzcendenciához közel álló alapvető kérdés határozza meg. József Attila mindenekelőtt - és ez költészetének alapvető tulajdonsága, véleményem szerint modernségének forrása, és egyben legnagyobb, messze kiemelkedő értéke - a létérzékelés, lét és nemlét viszonyának költője. Kérdésünk az, hogy vajon feltétlenül velejárója-e az ontológiai gondolkozásnak a transzcendencia létének, nemlétének vagy a kettő eldönthetetlenségének problémája, vagy a kérdés más forrásból, József Attila egyéni hajlamából következik-e? Elegendő-e az előbbi két kérdés feltétele és megválaszolásának kísérlete ahhoz, hogy József Attila Istenhez fordulását megmagyarázzuk, vagy a transzcendencia egy speciális értelmezéséhez kell-e fordulnunk, hogy eldönthessük, mit érthetett József Attila a transzcendencia, és mit Isten fogalmán. Pontosabban: az előbbi két motivációból kiindulóan bujkált-e benne egy, lételméletéből kiinduló valóságos transzcendenciaélmény vagy képzet, és ezt is megfogalmazta-e Istenhez forduló verseiben? Tartalmazza-e József Attila ontológiája Isten létezését? A létezés tényét biztosan tudjuk, de lényegét sohasem határozhatjuk meg. Majdnem ugyanez áll Isten fogalmára, mely kizárólagosan csak körülírható, vagy egyetlen aspektusból ki is mondható, de ez az egyetlen aspektus sohasem fedi a megtestesített potenciál végtelenségét. Ha a fenti kérdésünkre nem is tudunk egyértelmű feleletet ad.