Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

A szerkesztő utószava

rendben szerepelnek az írások (az egységes Rad­nóti-rész­­ben is a kronológiai elvet választotta a szerkesztő). A Jó­zsef Attila-megközelítések esetében másként jártam el, az első részben ugyanis megtartottam A gondolat metaforái­ba foglalt esszék Beney Zsuzsa által felállított, nem kro­nologikus sorrendjét. Természetesen a jövőben mindenki előtt nyitva áll egy új, egy másféle szempontokat figye­lembe vevő kötetbe rendezés lehetősége. S remélem, a kö­tet olvasta után néhányan majd kedvet kapnak ahhoz a másféle lehetőséghez is. Beney Zsuzsa kiváló József Attila-kutató volt. Finom érzékenysége, okos figyelme remek meglátásokhoz ve­zették. Természetesen olykor erősen befolyásolták korá­nak irányzatai, legkivált az irodalom pszichológiai meg­közelítése. Néha olyan meghökkentő gondolatokat fo­galmazott meg, amelyektől az értő irodalomtudósok mindenképpen tartózkodnának: „De vajon melyik az iga­zi József Attila? Az-e, aki a ’37-es töredéket a fentebb idé­zett sorokkal zárja, vagy az, aki a ’28-as és a ’35-ös év hisztériásan triviális verseit írja? Az Eszmélet többi vers­szakát, vagy ezt az egyetlent, a tizenegyediket író? Meg­­találhatjuk-e a kétféle magatartás közös alapját, és vajon mi az?” Kérdezhetném ezek után, melyik az igazi Beney Zsuzsa, az, aki egy költő igazi énjét keresi, vagy az, aki éles, tiszta meglátásokkal viszi előre a József Attila-kuta­­tást? Az, aki az Eszmélet című verset elsőrangúan elemzi, kitűnően közelíti meg, vagy az, aki rímkényszert és rejté­lyességet képzel egy-egy viszonylag egyszerű soránál? „»Rab vagy, amíg a szíved lázad- egyike József Attila leg­rejtélyesebb sorainak. Ha az előző variáns valószínűsíti is

Next