Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
A szerkesztő utószava
rendben szerepelnek az írások (az egységes Radnóti-részben is a kronológiai elvet választotta a szerkesztő). A József Attila-megközelítések esetében másként jártam el, az első részben ugyanis megtartottam A gondolat metaforáiba foglalt esszék Beney Zsuzsa által felállított, nem kronologikus sorrendjét. Természetesen a jövőben mindenki előtt nyitva áll egy új, egy másféle szempontokat figyelembe vevő kötetbe rendezés lehetősége. S remélem, a kötet olvasta után néhányan majd kedvet kapnak ahhoz a másféle lehetőséghez is. Beney Zsuzsa kiváló József Attila-kutató volt. Finom érzékenysége, okos figyelme remek meglátásokhoz vezették. Természetesen olykor erősen befolyásolták korának irányzatai, legkivált az irodalom pszichológiai megközelítése. Néha olyan meghökkentő gondolatokat fogalmazott meg, amelyektől az értő irodalomtudósok mindenképpen tartózkodnának: „De vajon melyik az igazi József Attila? Az-e, aki a ’37-es töredéket a fentebb idézett sorokkal zárja, vagy az, aki a ’28-as és a ’35-ös év hisztériásan triviális verseit írja? Az Eszmélet többi versszakát, vagy ezt az egyetlent, a tizenegyediket író? Megtalálhatjuk-e a kétféle magatartás közös alapját, és vajon mi az?” Kérdezhetném ezek után, melyik az igazi Beney Zsuzsa, az, aki egy költő igazi énjét keresi, vagy az, aki éles, tiszta meglátásokkal viszi előre a József Attila-kutatást? Az, aki az Eszmélet című verset elsőrangúan elemzi, kitűnően közelíti meg, vagy az, aki rímkényszert és rejtélyességet képzel egy-egy viszonylag egyszerű soránál? „»Rab vagy, amíg a szíved lázad- egyike József Attila legrejtélyesebb sorainak. Ha az előző variáns valószínűsíti is