Bergsson, Gudbergur: Hiány (Budapest, 2012)
Mi marad egy ember számára, aki elért életútja végére, és akire már nem vár semmi - leszámítva persze az örökkévalóságot? A merengés a múlt szép és kevésbé szép emlékein? Mi marad, amikor semmi sem töri meg a csendet, csak a vízforraló könyörtelen sistergése a konyhában, mely a magányos ember tűnődéseit kíséri a saját életéről, a szeretetről vagy a szeretet hiányáról és az öregkorról, amikor minden egyes nappal kevesebb marad az életerőből. Bergsson provokatív, fekete humorral átszőtt szövege megdöbbentő bepillantást nyújt egy olyan világba, az élet utolsó éveibe, amelynek minden ember tudatában van, de amelyet a maga módján mindenki megszépíteni igyekszik. A Hiány lényegre törő, különleges regény, mely szembesíti az embert saját halandóságával.