Bernlef: Agyrémek - Akcentusok (Budapest, 2008)

„Ha olyan elbeszélést olvasunk, mint Bemler méltán sikeres és híres Agyrémek című írása, talán hihetetlen, hogy valaki meg tudja fogalmazni saját értelmi szétesését, személyiségének le­bomlását. A regény különösebb írói fogások nélkül, egysze­rűen, a hétköznapok eseményei keretében tárja fel az átélt belső viharokat. / ../Az elhomályosodó elméjű ember lassanként már nem partnere házastársának, környezetének, hanem átcsúszik a gyermeki státusba... Először meg lehet hárítani a helyzetet. /../ de már lehetetlen az autonóm részvétel a kommuniká­cióban, hiszen a régi események, a személyekre vonatkozó is­meretek kontextusainak aktiválása nélkül már nem lehet lefolytatni a legegyszerűbb beszélgetéseket sem. Elkóborlások, elkeseredések, kitörések, visszahúzódás, eltávolodás mindenki­től és mindentől. / ../ Mégis, tulajdonképpen pozitív monda­nivalók húzódnak meg benne. Főleg az lehet erőt adó, ha rádöbbenünk, micsoda óriási kincs van a birtokunkban a tiszta tudatunk és értelmi képességeink révén. / ../ A remény záloga lehet, hogy ami bánt bennünket, az még megváltoz­tat/hat/ó.” Buda Béla

Next