Betegh Gábor - Böröczki Tamás (szerk.): A formák és a tudás. Tanulmányok Platón metafizikájáról és ismeretelméletéről - Electa (Budapest, 2007)
I. Metafizika
LESLEY BROWN Azok számára, akik úgy vélik, hogy az ógörögben éles határ húzódik a „van” (esztin) teljes és nem teljes használata között, a következő megközelítési módok kínálkoznak A szofista értelmezésében: (1) A szofista világosan megfogalmazza e megkülönböztetést, és éppen ez az, amire szükség van a dialógusban felvetett filozófiai problémák megoldásához. (2) A szofistában szükség volna e megkülönböztetésre (hiszen a dialógus döntő pontokon tartalmazza a létige mind teljes, mind nem teljes használatait), de az sajnálatos módon nem található meg benne. (3) A szofistában nem található meg a megkülönböztetés, de ezen nem kell sajnálkoznunk, mivel a megkülönböztetés nem is volna releváns a dialógusban tárgyalt filozófiai problémák szempontjából. E lehetőségek közül az utolsó (3) Owen 1971-es cikkében kifejtett álláspontjának felel meg, mely széles körben elfogadásra talált. Owen legfontosabb állításai a következők: (1 ) A szofista a referencia és a prédikáció problémakörére (nem pedig az egzisztenciára), valamint a létigének az előbbi kérdések szempontjából érdekes, nem teljes használataira vonatkozó vizsgálódás, (ii) az érvelés nem tartalmazza, de nem is kívánja meg az egzisztenciális létige elkülönítését. Jelen tanulmány az első tézist (i) vizsgálja meg közelebbről, bár természetesen bizonyos mértékig a másodikra is szükséges lesz kitérnünk. Érvelésem főbb pontjai a következők: Ahhoz, hogy termékeny vitát folytathassunk Platón általános álláspontját vagy egyes szöveghelyeket illetően, előbb gondosan meg kell vizsgálnunk a létige (erai) szintaktikailag teljes és nem teljes használatai közötti megkülönböztetést." A teljes használat kétféle leírását különböztetem meg, és amellett érvelek, hogy közülük az Owen cikkében feltételezett jel . G. E. L. Owen: Plato on Not-Being. In G. Vlastos (ed.): Plato I: Metaphysics and Epistemology. London—New York, 1970, 223-267. [Újranyomva in Gail Fine (ed.): Platon: Metaphysics and Epistemology. Oxford, 1999, 416-454. A következőkben az utalások erre a kiadásra vonatkoznak. A szerk.] 4 R. Heinaman: Being in the Sophist. Archiv für Geschichte der Philosophie 65, 1983, 1-17. vitatja Owen tételét, mely szerint Platon elemzése A szofistában az emai nem teljes használataira vonatkozik. Heinaman, bár bizonyos pontokon jó érveket hoz fel Owennel szemben, úgy tűnik, elfogadja a megkülönböztetés hagyományos elemzését, melyet meg fogok kérdőjelezni, továbbá nem tér ki a „teljes” és „nem teljes” kulcsfontosságú fogalmainak meghatározására. Bizonyos érveit alább, az V. szakaszban tárgyalni fogom. Heinaman kritikáját adja J. Malcolm: Remarks on an Incomplete Rendering of Being in the Sophist. Archiv für Geschichte der Philosophie 67, 1985, 162-165.