Bodnárová, Jana: Szinte láthatatlan (Budapest, 2018)
A kötetben olvasható szöveg mindvégig a fikció és az önéletrajz izgalmas határterületén mozog: az írónő visszaemlékezéseit tartalmazza ugyan, mégis a lehető legtávolabb áll valamiféle memoártól. Egy nő tekint vissza saját életének azon kitüntetett pontjaira, meghatározó érzéseire, egészen apró momentumaira, amelyek kívülről akár jelentéktelennek is tűnhetnek, de az egyén szempontjából egzisztenciális jelentőségűek. Az elbeszélés - amelyben az emlékező több töbek között a család nőtagjairól, a gyermekkorról, az első szerelmekről, az anyaságról, tönkrement házasságáról, az öregedés talapasztalatáról mesél - nem lineárisan halad előre, hanem sokkal inkább köröket ír le. A szöveg szabadon áramló asszociációkból épül fel,s különböző, olykor egészen triviális mozzanatok gazdagítják: a szerzőhöz közelálló, máskor pedig számára teljesen idegen emberek gesztusainak leírása, valaki más fajtal elmesélt történetek, filozófiai elmélkedések, alapvető érzések lehető legpontosabb rögzítése, képzőművészeti és irodalmi alkotások élménye és lírai betétek - mindez egyetlen személy érzékenységén átszűrve és részévé válva immár nemcsak a szerző, de az olvasó belső világának is.