Bollobás Enikő (szerk.): Elméletek vonzásában. A „határtalan tudomány” kezdetei a hatvanas-hetvenes évek humán és társadalomtudományi kutatásaiban - A humán tudományok alapkérdései 5. (Budapest, 2019)
Bollobás Enikő: Az első nyelvi fordulat Magyarországon. A strukturalista szemlélet megjelenése az irodalomtudományban
Az Első NyElVI fordulAT MAgyArországoN � 141 elbeszélés [...] előre eldöntött, irodalmon túli lényeget tulajdonít az irodalomnak, az irodalomtudományt pedig arra a szerepre kényszeríti, hogy a maga integrált elbeszélése nyelvén »megalapozza« az előzetesen megállapított értékösszefüggéseket”. 3. Paradigmaváltás vagy fordulat? Végül arról a kérdésről kívánok szólni, hogy mennyiben tekinthető paradigmaváltásnak a strukturalizmus megjelenése a hatvanas-hetvenes évek magyarországi irodalomtudományában. A strukturalizmus előtt vagy után húzódik-e paradigmaváltás a Thomas Kuhn által leírt értelemben? Vagyis amikor „a tudományos forradalom” hatására a tudósok „új eszközöket alkalmaznak és új területeket vesznek szemügyre” 98 , melynek eredményeképp a tudós „látótere átfordul”, 99 s megváltozik a „tudományos észlelés”, 100 sőt még „a világ is megváltozik” 101 ? A válasz egyáltalán nem magától értetődő. Egyrészt elmondhatjuk ugyanis, hogy a strukturalista elméletet valóban koherens ítélte el „túlhaladott”, „irracionális esztétikája” miatt (Nyírő 1967: 44–73). Később Szabolcsi a „neoavantgarde” irányzatain belül elkülönítette azt a vonulatot, amely megtalálta „az utat a forradalmi munkásmozgalomhoz” (Szabolcsi 1971: 83), és az avantgárdon belül is megtalálta azt a néhány művészt (elsősorban József Attilát és Majakovszkijt), aki „marxista megoldást” adott az „avantgardek által fölvetett problémákra”, megszüntetve-megőrizve az avantgárd „képalkotástechnikát” és egyéb költői eszközöket, „egy szocialista realista líra szerves, világos, kristályos részévé” téve ezzel az avantgárd sajátos formanyelvét (Szabolcsi 1971: 144). Mindezzel pedig „az avantgarde egyes eszközei betagozódtak, mint részletelemek, mint a művészeti forma egyes részei egy nagyobb, egységesebb, szocialista eszmeiségű egészbe” (Szabolcsi 1971: 145). 97 Kulcsár Szabó 1994: 38. 98 Kuhn 1984: 153. 99 Kuhn 1984: 155. 100 Kuhn 1984: 159. 101 Kuhn 1984: 153. 97