Bollobás Enikő (szerk.): Elméletek vonzásában. A „határtalan tudomány” kezdetei a hatvanas-hetvenes évek humán és társadalomtudományi kutatásaiban - A humán tudományok alapkérdései 5. (Budapest, 2019)
Bernáth Árpád: Az irodalomelmélet 1956 után újra polgárjogot nyert Magyarországon. Tudománytörténeti áttekintés az elméleti kutatás szegedi műhelyének szemszögéből
Az IrodAloMELMÉlET 1956 UTÁN � 51 nyolc jobb megértését szolgálhatja azoknak a körülményeknek feltárásával, amelyekben megszülettek. Az elméleti kutatás szegedi műhelye az irodalomelmélet keretén belül főképpen mint a „lehetséges világok” poétikájának műhelye vált ismertté, nem utolsósorban köszönhetően annak a nagyszabású konferenciának, amelyet a Kanyó Zoltán vezette kutatócsoport rendezett 1978. szeptember 14. és 16. között a szegedi Akadémiai Bizottság épületében, a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának és Irodalomtudományi Intézetének, valamint a József Attila Tudományegyetemnek támogatásával. Az „Irodalmi szemantika” nevet viselő kutatócsoport meghívására nemcsak szépirodalommal foglalkozó kutatók, de filozófusok, nyelvészek, etnográfusok is eljöttek, képviselve azokat a tudományágakat, amelyeknek eredményei a lehetséges világok poétikájának kidolgozásához is szükségesnek mutatkoztak. Az emlékezetes konferencián előadást tartott az akkori középgeneráció színe-java: Bánréti Zoltán, Bojtár Endre, Bókay Antal, Józsa Péter, Kovács Árpád, Radnóti Sándor, Szegedy-Maszák Mihály, Szili József és Voigt Vilmos. Eljött Jugoszláviából Bányai János, Romániából Szabó Zoltán, Csehszlovákiából Dénes Imre és Zsilka Tibor, hogy beszámoljanak az irodalomelmélet helyzetéről és eredményeiről hazájukban, figyelemmel a konferencia fő témájára, a nemzetközi kutatásban is ez időben központi kérdésként kezelt elbeszéléselméletre. Természetesen olyan szegedi kollégák is szerepeltek a konferencián, akik nem voltak ugyan a kutatócsoport tagjai, de partnerei a műhelymunkában: Baróti Tibor, Fejér Ádám és Martonyi Éva. A bevezető előadásban Németh G. Béla beszélt az irodalomelméleti kutatás magyarországi helyzetéről és feladatairól, a zárszóban Szabolcsi Miklós értékelte a konferencián elhangzottakat. Az előadásokat követő vitában felszólalt Halász Előd, az előadásokat közzétevő kötethez, a Studia Poetica kiadvány sorozat 1. számához Vajda György Mihály írt előszót. Ezen a konferencián mutatták be a kutatócsoport tagjai, miért látják szükségesnek a „lehetséges világok” filozófiai és logikai koncepciójának bevonását irodalomelméleti problémák megoldás