Bolvári-Takács Gábor: Színfalak árnyékában. Színháztörténeti és tánctörténeti források a 20. századból (Budapest, 2023)

I. KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT - PÓDIUM ÉS POLITIKA. Színházművészek és filmművészek pártkongresszusi felszólalásai, 1946–1988

102 I. KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT 1966 - Keres Emil felszólalása az MSZMP IX. kongresszusán 216 Kedves elvtársak! Nyilván minden emberben más és más asszociációk kí­sérnek egy olyan fogalmat, mint pártkongresszus. Az én emlékezetemben a kongresszus nem mint esemény, hanem mint lehetőség raktározódott el: a kommunisták egyik legnagyobb lehetősége. Ennek okát is tudom, egyet­len mondat a Szervezeti Szabályzatban, amelyet azután a szóbeszéd így formált: megyek vele a kongresszusig. József Attila „Hazám” című versé­ben, miután felsorolja azokat a gondokat, amelyek kínozzák, így sóhajt: „fel kéne szabadulni már”, „és a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezeté­ben hányni-vetni meg száz bajunk”. Azt hiszem, ennél szebben senki sem álmodta meg a kommunisták szabad kongresszusát. E sorokban benne foglaltatik a feladat is: a kongresszus elé tárni gondjainkat, bajainkat, ered­ményeinket, örömeinket. Minden területnek megvannak a maga gondjai. A kritika, a színház, a bíráló, az alkotó ma már egyetért abban, hogy mi a művészet feladata, cél­ja. Egyetért a művészet feladatainak, céljainak friss, egészséges kommunis­ta értelmezésével. A szocialista átalakulás létrehozta a magyar művészeti életben azt a nagyszerű fordulatot, amelyet úgy szoktunk nevezni: a mű­vészet igazi megbecsülése. A művészet hazánkban először végre betöltheti feladatát, a nép nevelését, életének megszépítését. Az ötvenes évek elején az állam megmaradt mecénásnak, de nem a művészek fantáziájára, tapasztalataira, mondani akarására bízta az alkotó munka indító ihletét, hanem előírta azt, amit láttatni akart. Ez a gyakorlat ma már ismeretlen. A Központi Bizottság beszámolója reális, nem szépíti gondjainkat, eredményeinket, és hogy ez így természetes, ezt már kezdjük megszokni. Őszintén szól a művészet feladatairól és problémáiról is. A pártnak a két kongresszus között követett politikája a kulturális és művészeti életben is szép eredményeket hozott. Gondoljunk a hazánkban és a külföldön is nagy sikert aratott művészeti alkotásokra, a nálunk le­zajlott nemzetközi költőtalálkozóra, színházaink külföldi szerepléseire. A Központi Bizottság szellemi, politikai és művészeti életünket kivezette az előítéletektől és dogmáktól terhes útszakaszból. Szeretnék szólni arról, hogy vannak, akik túlbecsülik a művésze­teknek a társadalomban betöltött szerepét. A művészet társadalom- és emberátalakító szerepének túlbecsülésére gondolok. Némely fórum ezért elégedetlen a művészet sikereivel és közvetlenül is be akar avatkozni az alkotók műhelymunkájába, mintha ezzel nagyobb eredményre serkentené őket. Találkozni viszont a művészeti élet bizonyos fajta lebecsülésével is.

Next