Bolvári-Takács Gábor: Színfalak árnyékában. Színháztörténeti és tánctörténeti források a 20. századból (Budapest, 2023)
I. KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT - PÓDIUM ÉS POLITIKA. Színházművészek és filmművészek pártkongresszusi felszólalásai, 1946–1988
88 I. KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT cár a koalíciós partner Nemzeti Parasztpárt irányítja.173 Major támadása a szabadművelődési rendszer ellen irányul,174 bár a kifejezést nem használja. 1951-ben beszédét Rákosi Mátyás nevével kezdi és fejezi be, s ez mindent elárul a hangnemről. Megjelenik a Csokonai - Petőfi - József Attila költészeti fejlődésvonal, s persze az általa vezetett Nemzeti Színház erőfeszítéseinek dicsérete. Az új kultúrpolitikának megnyert művészek mintapéldájának állítja a kongresszus elnökségében helyet foglaló Somlay Artúrt, aki a politikai elnyomással való egyet nem értése miatt - még abban az évben öngyilkos lett. 1957-ben azonnal önkritikával kezd, de nem a Rákosi-korszakot, hanem az 1955-ben több mint félszáz író és művész (közte Major) által aláírt, demokráciát követelő memorandumot ítéli el mint „pártszerűtlen” viselkedést. Ezt követi az ellenforradalom minősítése. Pozíciójának erősítésére a konferencián jelen levő Révai Józseffel vitatkozik, aki a megelőző évtizedben legfőbb mentora volt, s az egykori főideológust önkritikára szólítja föl. 1959-ben a konszolidáció nyugalmát sugallja, az építőmunka eredményeit dicséri. 1962-ben pedig őt is eléri a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán. 1961-ben teret nyert desztalinizációs hullám: expressis verbis elítéli a személyi kultuszt, benne saját korábbi igazgatói tevékenységét. Major minden fellépése színházi magánszám. Jól felépített mondandóját ennek megfelelően tagolja. Mindig idéz, 1959-ben és 1962-ben József Attilát szaval. Tudja: a költő Aczél György első számú példaképe. Keres Emil (1925-2016) színész, előadóművész. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1950-51-ben a Honvéd Színház, 1951- 54-ben a Nemzeti Színház, 1956-61-ben a Néphadsereg Színháza (1960- tól Vígszínház) színésze. Igazgatóként 1954-56-ban a Szolnoki Szigligeti Színházat, 1961-73-ban a Thália (1964-ig Jókai) Színházat, 1973-85-ben a Radnóti Miklós Színpadot vezette. 1973-85-ben a Magyar Színházművészeti Szövetség előadóművész tagozatának elnöke. Sokat filmezett. Kossuth-díjas Kiváló Művész. Közéleti személyiség volt, 1966-75-ben az MSZMP Központi Bizottsága tagja.175 heres két ízben szólalt fel, az MSZMP IX. (1966) és X. (1970) kongresszusain, először 41, másodjára 45 esztendős korában. Stílusa, hangneme Majornál jóval visszafogottabb. 1966-ban a nyugodt fejlődésről beszél, a művészek körében nem jellemző párttagság kérdése foglalkoztatja, de nem mindenáron: hirdeti, hogy az alkotó hit munkával való megvallása ugyanolyan erőt képvisel. 1970-ben az időközben hivatalos vonallá vált művészetpolitikai reformiránynak megfelelően 176 - a meggyőzésen ala