Boreczky Ágnes (szerk.): Majdnem száz év. Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával - ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszék közleményei 4. (Budapest, 2009)
1. rész. Az asszimiláció útvesztői
Lengyel Piroska, Aszódi Éva, Sugár Vera szintén állandó tagjai lettek a Krausz fiúkkal kialakult társaságomnak. Jártunk együtt kirándulni, nyáron a Dunára evezni, koncertekre, színházba, moziba, irodalmi estékre. A fiúk sokszor feljöttek hozzánk. Ha éppen vacsoraidőben, akkor velünk vacsoráztak. Még az ezt megelőző években Tibor tbc-t kapott és kint feküdt a Budakeszi tüdőszanatóriumban, ahol összebarátkozott Dési Huber István festőművésszel, aki ugyancsak akkor feküdt a szanatóriumban. Gyakran látogatták Dési Huberéket, akiket általuk én is megismertem és megszerettem. Dési Huber kommunista gyanús magatartása miatt rendőri felügyelet alatt állt, és ezért amikor velük akartam Dési Huberékhez menni, anyámék nem engedtek. Féltettek, hogy egyszer bajom lehet belőle. Nem a befolyástól féltettek, azt már tudták, hogy milyen vagyok, és addigra már elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Dési Huber le akarta rajzolni Pétert, anyámék azt sem engedték meg. Hogy honnan tudták mindezt Dési Huberékről anyámék? A világ már akkor is nagyon kicsi volt, vagy már akkor is egy nagyon körülhatárolt körben mozogtunk. Dési Huber Pista felesége, Stefiké, anyám unokatestvérének, Marcsinak egyik legjobb barátnője volt, - mint már említettem - együtt dolgoztak régebben egy bankban. Gyakran ellátogattunk a Vajda János Irodalmi Társaságba. Ez a Társaság az Operával szemben az Andrássy út 23-ban működött - ha jól emlékszem - kéthetenként, csütörtökön tartottak irodalmi esteket. Főleg baloldali liberális értelmiségiek jártak oda, szavaló estek és népdal estek voltak. Felejthetetlen maradt Ascher Oszkár versmondása, Basilides Mária és Török Erzsi népdaléneklése. Nagyon népdalpártiak és népzenepártiak voltunk. A költészetet, különösen a Nyugat költőit és József Attilát nagyon szerettük. Összejöveteleinken szívesen hallgattuk kedvenc költőink verseit, ezeket egyik-másik versolvasást kedvelő fiú olvasta fel, leggyakrabban Krausz Tibor vagy Tauber (később Timár) Miklós, Aszódi Éva későbbi férje. Kedveltük a képzőművészeteket is, minden budapesti kiállításra elmentünk. Még mai is őrzöm azt az öt mappát, amelyek a francia impresszionisták műveinek reprodukcióit tartalmazzák, és barátaim egyenként hozták el huszonegyedik születésnapomra. Sokat jártunk a Zeneakadémiára hangversenyekre. Amikor a Krausz fiúk, látták, hogy Tibornak reménytelen a helyzete nálam, bemutatták Lukács Ottó matematikus egyetemi hallgatót, úgy gondolták, hogy tetszeni fogunk egymásnak. Ez be is következett, a vonzalom