Boreczky Ágnes (szerk.): Majdnem száz év. Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával - ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszék közleményei 4. (Budapest, 2009)
4. rész. Nyugvóponton
erősen megsérült, de még meg lehetett javítani, a benne lévő ruhák viszont hordhatatlanná váltak. Ezt és az én biedermeier szekréteremet később restauráltatták. Utóbbi nem lett tökéletes, az egyik kis fiók ma is hiányzik, de ránézésre ismét nagyon szép és használható. Az már említésre sem méltó, hogy minden ablak kitört, a lakás lakhatatlanná vált. Az első éjszakára az egyik szomszéd család fogadott be bennünket, másnap átmentünk anyukámhoz. A két éves Katit kocsiban toltuk az igencsak rázós úton. A Lenin Intézet munkásai néhány napon belül kijöttek és csodálatos gyorsasággal igyekeztek eltüntetni a károkat. Ma már csak a megsérült Tevan141 doboz horpadásai láthatók a pusztulásból. (Ez az a szivaros doboz, amit egykor csokoládéval megrakva Gombosi Gyuritól kaptam.) Hamarosan visszaköltöztünk, és amíg a munkálatok folytak, én a gyerekekkel a cselédszobában húzódtam meg, Béla a konyhában egy vaságyon aludt. A háztartási alkalmazottunk eltűnt, anélkül, hogy elköszönt volna. Különböző segélyeket kaptunk. Ebből legemlékezetesebbek a lengyel segélyszállítmányból kapott ruhaneműk voltak. Mégis nagyobb összegre volt szükségünk a lakás helyreállításához és a legszükségesebb holmik pótlására. Kaptunk egy hivatalos papírt arról, hogy a lakásunk totálkáros lett. Ez különböző segélyekre és kedvezményes állami kölcsönre jogosított, felvehettünk tehát egy kedvezményes állami kölcsönt, amelyet öt évig törlesztettünk. Ezzel együtt nem volt könnyű, mert a fizetésünk elég kicsi volt. Tíz évig laktunk a Rákóczi úton. Amikor kezdett megnőni a forgalom (a busz az ablakunk alatt fordult be a Síp utcába), úgy gondoltuk, ebből elég, és elkezdtünk másik lakás után nézni. Nagyon szerettem volna Budára költözni. Amikor Egerből feljöttünk és megkérdezték, hogy hol szeretnék lakni, azt feleltem „egy kis fenyvesben a város közepén.” Vágyamból addig csak a város közepe teljesült. Szerettem volna, most egy kis fenyvest vagy valami ahhoz hasonlót találni. Béla vállalta, hogy minden szóba kerülő lakást megnéz, én csak azt néztem meg, amelyikről elképzelhető volt, hogy megfelel. Négyévi keresés után találtunk a József Attila telepen egy elfogadható három szobás lakást. Nagyon kellemes lakás volt, a földszinten, a telep szélén, a .,kis erdő”142 felé hosszú loggiával. Körülöttünk sok fa, virág. Ha kimentünk az erkélyre, nem is éreztük, hogy magas házban lakunk, olyan érzés volt. 141 Tevan Margit ismert ötvös volt. 142 Az un. „kis erdő” már a szomszéd XIX. kerülethez, Kispesthez tartozott.