Boreczky Ágnes (szerk.): Majdnem száz év. Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával - ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszék közleményei 4. (Budapest, 2009)
4. rész. Nyugvóponton
jártak óvodába, sokszor én mentem értük, én kísértem haza őket. Felejthetetlenek voltak ezek a séták az óvodától a lakásig. Az első években Gyuri unokám számolta, hogy útközben hány zöld Trabanttal találkozunk, mivel zöld volt a kedvenc színe több mint 20 éve. Utolsó óvodás éveiben pedig azt számolta, hogy hány Mercedest látunk. Most, amióta kint élnek Londonban, valahányszor elhajt a taxim a Bethlen udvar előtt, összeszorul a szívem, és kívánnám, bárcsak most is ilyen közel laknának. Amikor Anna összeházasodott Váradi Andrással, szerettek volna nagyobb lakásba költözni. Úgy kerültek a Tisztviselőtelepre, hogy Béla húgával, Rózsikával cseréltek, akiknek itt volt egy nagy lakásuk. Rózsikáék leköltöztek Balatonfüredre, ahol a férje, Böszörményi Ernő az ottani szívkórháznak lett az igazgatója. Azokra a napokra, amikor feljönnek Pestre, jobban megfelelt nekik a József Attilán egy kisebb, összkomfortos lakás. Az elköltözés után Anna rögtön azt mondta nekem: „Ne félj mama, ne hidd azt, hogy én téged soká ott hagylak”. Amint berendezkedtek, szólt minden házmesternek a szomszéd házakban, hogy figyelmeztessék, ha tudnak valahol a közelben egy megüresedő lakásról. Két évre rá találták ezt a lakást, ahol most lakom, ugyanannak a háztömbnek a másik oldalán, ahol Annáék laknak. Amikor megvettük, egy romhalmaz volt, borzasztó állapotban. Talán érdekes az utánunk következő későbbi generációk számára, hogy 3 millióért vettük, kb. 2 milliót költöttük rá, és most már legalább 20 milliót ért. A két lányom, Anna és Kati tevékenységének köszönhető, hogy ilyen szép lakás lett belőle. Teljesen át lett építve. Főként Anna menedzselte a munkát, de Kati adott jó ötleteket az átépítéshez, így Kati ötlete volt a boltív a szobák és az előszoba között. Minden családtagomnak van valami érdeme a lakás kialakításában. Induláskor volt sok jó ötletünk, de úgy gondoltuk, hogy takarékoskodni kell a költségekkel, mert behatároltak a kereteink, nem lehet minden jó ötletet megvalósítani. Nagyon kedvesnek találtam, hogy mindenki ragaszkodott valaminek a megvalósításához, ami hozzájárul kényelmünkhöz vagy a lakás szépségéhez. Nem volt ablak az előszobában, ahhoz az Anna ragaszkodott, mondván, hogy nem lehet sötétben bejönni. A konyhában csak egy ablak volt, még egy ablakhoz Andris, Anna férje ragaszkodott, és felajánlotta, hogy azt ő fizeti. Úgyhogy végül mindent megcsináltattunk, ami eredetileg felmerült. Amikor már teljesen kész volt, csak akkor költöztünk át. Béla akkor már nagyon súlyos állapotban volt. Míg hordták a bútorokat.