Boreczky Ágnes (szerk.): Majdnem száz év. Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával - ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszék közleményei 4. (Budapest, 2009)
4. rész. Nyugvóponton
diákmozgalomról, aztán külföldi útjaikról. Mindketten nagyon szerettek enni. Egyik utolsó összejövetelünkkor Zsiga ezt ki is mondta. Ez lett a veszte. Mari egy alkalommal hiába várta haza a telekről. Mikor kimentek utána, halva találták meg a padon. Még viszonylag fiatalon agyvérzést kapott. Béla által ismertük meg Kardos Laciékat. Béla régebben nagyon ellenzékinek tartotta Lacit, de aztán nagyon szoros barátság alakult ki köztünk. Egymáshoz közel laktunk a József Attila telepen, egy időben elég gyakran összejártunk. Én is összebarátkoztam élettársával, Pogány Marival. Még egy szilvesztert is nálunk töltöttek. Kati lányunk, amikor megismerte Kardos Lacit (még középiskolás korában) nagyokat vitatkozott vele, de aztán később nagyon sokra tartotta. Időnként eljártunk Béla osztálytalálkozóira, ahol mindig nagy szeretettel üdvözülték egymást, de egyébként nem találkoztak. Egyszer látogattuk meg egykori osztálytársát, Somlai Alicet, talán, mert beteg volt. Nem emlékszem, hogy ő járt volna nálunk, mint ahogy más osztálytárs sem. Eljártunk egyetemi évfolyamok találkozóira is. Volt egy évfolyam, akikkel Béla mint úgynevezett „nevelőtanár” is foglalkozott. Ez a középiskolai osztályfőnök funkciójának felelt meg. A tanítványai még sok évvel később, amikor már középiskolai igazgató is volt köztük, nagyon nagy szeretettel vették körül a találkozókon. Béla egyetemi kollégái közül is próbáltam egyiket, másikat meghívni, de nem kötődtek hozzánk. Nem tudtam kideríteni, tulajdonképpen miért nem. Ugyancsak Béla kapcsolatából alakult ki barátságunk Ludáékkal. Luda Moszkvában végezte az egyetemet, férje Kertész Pali kint járt kandidátusba, így találtak egymásra. Luda a programozó oktatás kapcsán került Béla tanszékére, ahol először az orosz, majd az angol nyelv tananyagát programozta Béla irányításával. Luda édesapja orvos volt, anyja a moszkvai Balsoj Színház énekesnője. Pali apja filmrendező. Mindkettőnek zsidó értelmiségi háttere volt. Luda nagyon sokat olvasott, mindketten nagyon szerették a zenét. Több éven át együtt volt koncertbérletünk. Később Pali mint közgazdász több kereskedelmi kirendeltségen dolgozott, de amikor hazatértek, mindig jelentkeztek nálunk. Bélát is nagyon kedvelték és tisztelték, bár átlátták merevségeit. Most már rég hallottam róluk.