Boros Oszkár et al. (szerk.): „…kettős, egymást tükröző világban”. Poétikai formációk a késő- és posztmodern magyar lírában - Kultúra - irodalom (Budapest, 2015)
II. Nyelvjáték, műfajjáték, referenciajáték
HORVÁTH KORNÉLIA: GÉCZI JÁNOS KÖLTÉSZETÉRŐL e szempontból az 1988-as gyónás című kötet,15 amely szerkezetében szétválasztja a hagyományos formájú verseket a betűkből összeállított képekként funkcionáló szövegektől, két fejezetre bontva a kiadványt: az első rész világos módon az írásra s a szövegre utaló Fekete szegélyű fehér (1982-83) címet, míg a második a képiség vonatkozásában autopoétikus és önértelmező, a szerző által idézőjelek közé tett „A titkos értelmű rózsa” címet kapta. A „szó tekintete”16 Géczi-féle, mottónkban idézett „formulája” azt sugallja az elemzőnek, hogy Géczinél a szó sokkal inkább tekintet, mint hang, inkább látvány, vizualitás, „betűjáték” vagy képvers, mint vers, például a Kosztolányi-féle értelemben vett vershez képest: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából.”17 A vizualitás és a „vizuális” behatolása a versekbe Géczi köteteiben nemegyszer a számozás mentén, számozott versszakok vagy versek révén jut érvényre, így például a Látkép a valóságról egy gepárddal című 1989-es kötetben, a [fonalvers, figurával] 1993-as, forgalomba nem került könyvecskében, a ’93-as Magánkönyvben, a 2írovm ban, s persze más gyűjteményes kötetekben, például a Tandori által válogatott Versekben.18 A Visszavont tekintet című 2002-es válogatáskötet19 pedig szintén bőséggel tartalmaz számozott verseket (s Apollinaire-szerű képverseket is), köztük a 21rovinj szövegeit is. Másfelől ezen utóbb említett kötetek között is érzékelhető egy markáns különbség, valamiféle változás a vizuális eljárások alkalmazásának és funkcióinak tekintetében. A Látkép... még számos korábbi fogással, részint a fotó, részint a plakát eszközével, részint pedig az aláhúzós-bekeretezős technika megoldásával is él, míg a négy évvel későbbi [fonalvers, figurával]-ban a változatos tipográfiai megoldások és a képek is határozottan a versszöveg „szolgálatának” - illusztrációjának, kiegészítésének, értelmezésének - feladatát látják el. Csaknem ugyanez állítható a Tandori által válogatott Versekről, ahol a szinte már esetlegesen megjelenő, s inkább tipográfiai, mint képi elemek a Madárház fotóciklus kivételével - kifejezetten a versszövegek illusztrációját szolgálják. Iznéczi János, gyónás, Magvető, Budapest, 1988. 16 A kétféle színű szem témája a Jutunk-e, s mire, édes úr? című kötetben máshol is visszatér, például Az egy kékszeműt szerető barnaszeműhöz című költeményben, amely a számos intertextuális - elsősorban József Attila-i, másodlagosan Juhász Gyula-i - utalás mellett a szöveg végén a kétféle szín témáját ismét a szó természetével kapcsolja össze: „úgy mosolygott befelé az arca, / mint akiben szőkék és kék szeműek / a szavak.” Vö. Géczi János, Jutunk-e, s mire, édes úr? 85-86. 17 Kosztolányi Dezső, Ábécé a hangról és a szavalásról = Vő. Nyelv és lélek, s. a. r. Réz Pál, Osiris, Budapest, 1999, 438. 18 Géczi János, Látkép a valóságról egy gepárddal, Szépirodalmi, Budapest, 1989. Géczi János, A fonalvers, figurával], Vár Ucca Tizenhét, Veszprém, é. n.; Géczi János, magánkönyv, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1993; Géczi János, 21rovinj, Jelenkor, Pécs, 1994; Géczi János, Versek, vál. Tandori Dezső, Orpheusz Könyvek, Budapest, é. n. 17 Géczi János, A visszavont tekintet, Kortárs, Budapest, 2002.