Bugovics Zoltán: A torz(ító)szülött. Médiakritikai megközelítés (Budapest, 2004)
Kritikai alapvetés
5. A popularitás - magaskultúra,'70 közszolgálatiság - kereskedelmi média ellenpárosítása nem feltétlen alkalmazható, mivel a hírek, a szórakoztatás, a riportműsorok nem a popularitás és magaskultúra szempontjából választhatóak el, hanem a minőségi elvárások szerint, azaz szakmailag megfelelőek-e vagy sem. Ha a hírműsorokat és híroldalakat álhírek, reklámok, lényegtelen események (kitalált vagy lényegtelen történetek) közlésére használják fel, az nem hírműsor és nem híroldal, hanem figyelemelterelés és reklám. Mégpedig bújtatott jellegű. A kifejezetten szórakoztató műsorok esetében is van etikai norma. Vegyük példának a Heti Hetest, ahol rendkívül gyakori a bújtatott reklám, ami elemzésem szempontjából etikailag elítéli az egyébként humortartalomból rendkívül tetszetős műsort. Nem a helyén való humorral, szórakoztatással van a probléma, hanem a helytelen reklámmal. (Gálvölgyi-ingek, a szereplőit könyveinek vagy a szereplőkről szóló könyvek reklámozása stb.) A hírekben sem az a probléma, ha háborúkról szólnak, vagy gyilkosságról, balesetről, hanem az, ha csupán a szenzáció-, a katasztrófa-, a tragédiaelemeket emelik ki, s fittyet se hánynak a tájékoztató-feltáró funkcióra, a megelőzés lehetőségeire, a háttér bemutatására, az oknyomozásra. Másfelől viszont a túlzott protokollaritás is szemet szúró, csakúgy, mint egyes cégek felülreprezentált pozitív bánásmódja a médiumokban. Túlzó - s ebben is egyetértek Császi Lajossal - a politikai híranyag, több üzenet szükségeltetne az embereket közvetlenül érintő kérdésekről. 6. Végül pedig, a tabloid jelleg és a popularitás értelmezésem szerint nem azért káros a mai médiában, mert infortainment jellege erős, hanem azért, mert nincsen más. A választék hiánya ugyanis nem a populáris - magaskultúra párosításban megjelenő kategória, hanem gazdasági-társadalmi. Álláspontom: a piaci viszonyok kell legyenek a meghatározóak, de csak akkor, ha manipulációmentes és kulturális kondicionálástól tiszta a piac. Márpedig jelenleg, József Attilára asszociálva, alig kapni levegőt! 170 170 Gans, Herbert J.: Népszerű kultúra és magaskultúra. In A kultúra szociológiája. (Szerk.: Wessely Anna.) Budapest, 1998, Osiris-Láthatatlan Kollégéium, 114-149. 126