Cipkin, Leonyid: Nyár Badenben (Budapest, 2013)
Hetvenes évek, Szovjetunió, tél, vonatát. Lemegy a nap. Egy orosz értelmiségi utazik Moszkvából Leningrád felé, s egy málladozó, forradalom előtti könyvet lapozgat. Anna Grigorjevna Dosztojevszkaja 1867-es, gyorsírással lejegyzett, majd évtizedekkel férje halála után publikálta naplóját. Az orosz irodalom klasszikus műveit is megidéző nyitókép, mely után azonban orosz írókra kevéssé jellemző próza következik. A napló szippantja magába olvasóját? Vagy az olvasó írja újra a naplót? A kérdés nem eldönthető, s a regény olvasójának nincs más választása, mint követni elbeszélőjét, aki térben és időben csapongva hol saját világába, hol a 19. században, Dosztojevszkij és újdonsült felesége életébe kalauzolja. S ha az olvasó egy-egy vessző után netán elveszíti az események fonalát, a következő gondolatjel után gyakran egy másik szálban tud csak megkapaszkodni. A regény Dosztojevszkij és felesége kalandos utazásáról mesél: hitelezők és ellenséges családtagok elől menekülve az idősödő Fjodor Mihajlovics és fiatal felesége hogyan hagyja el Oroszországot, miként telnek napjaik a németországi Badenben, s miként keríti hatalmába játékszenvedélye az önuralmát mindig is könnyen elveszítő, epilepsziájával egész életében küszködő írót. A Nyár Badenben lírai nyelven megszólaló életrajzi fantázia, amelyben az elbeszélő utazása és kedves regényei írójának badeni kalandja elválaszthatatlanul összefonódik. Vallomás az irodalom és az élet iránti szenvedélyről, olvasó, mű és szerző viszonyáról.