Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése (Budapest, 2003)
Orosz György: Énekes vándor koldusok a régi Oroszországban
Orosz György Énekes vándor koldusok a régi Oroszországban. A kereszténység, amely az építészet és a festészet új formáit, új zenét és új ünnepélyességet hozott magával a kijevi oroszokhoz, gyökeresen átalakította az „újkeresztények” pogány költészetét is, de eközben a keresztény művészet maga is jelentős változásokon ment keresztül a helyi hatások következtében. Az egyik legsajátságosabb népköltészeti műfaj a keleti szlávoknál az egyházi népének (duchovnyj stich), amely formájában és zenei előadásában az epikus dalok éneklésének közös szláv hagyományát és a szláv mitológia szüzséit folytatja. Az egyházi népénekek léte nem köthető csak az orosz kultúrához vagy csak a szlávsághoz, európai hagyomány, kereszténységhez tapadó általános folklórjelenség. A nagyorosz (a továbbiakban: orosz) egyházi népénekekre vonatkozó vizsgálódásomhoz Varencov és Bessonov ma már történetinek tekinthető népköltészeti kiadványai szolgáltak korpuszként." Az énekek tartalmi átvilágításakor elsősorban annak kiderítésére törekedtem, hogyan egyesítette a középkori orosz ember tudata a pogány és a keresztény — kánoni és apokrif — világfelfogás és kultúra aspektusait, fokozott figyelmet szentelve az átmenet problémájának, a különböző világképek transzformációjának és egymásba ágyazódásának. Magyarországon az orosz egyházi népénekhagyomány tudományos feldolgozására a rasszisztikai irodalomban csak szerény kísérletek történtek. Ebben a témakörben megjelent és az elkövetkező időkben napvilágot látó tanulmányaim ennélfogva a szakmai közélet érdeklődésére tarthatnak számot. A pogány-keresztény vallási szinkretizmussal kapcsolatban az orosz egyházi népénekek igen értékes információkat szolgáltatnak. Beható eredettörténeti és tartalmi vizsgálatuk révén egyértelműen bizonyítható a pogány archaikus világkép tudatmélyi kategóriáinak keresztény közegben való továbbélése és újratermelődése. Kimutathatók az írásbeliség és a folklór határán álló népénekekben kozmogonikus, antropogonikus és beavatás Tokarev 1988. II. 590. 2 Varencov 1860; Bessonov 1861—1864- 3 Orosz 1990. 125-136; 1991. 555-562; 1993; 1996; 1997-4 Lásd a „Mélységek könyve” (Golubinaja kniga) és a „Jeruzsálemi tekercs” (Jerusalimskij svitok) című énekeket, illetve az utóbbi esetében az ugyanilyen elnevezésű prózai elbeszéléseket: Varencov 1860.1—39, 229-235; Bessonov 1861-64. I. 2. 269-378; II. 6. 68-96. Énekes vándor koldusok a régi Oroszországban