Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése (Budapest, 2003)
Görömbi András: Népköltészet és új egyetemesség Csoóri Sándor esszéiben
*33* mák neve. A mindenkiben közös, de elfojtott emberi értékek neve.”24 Ez a visszahajlás természetesen már csak az összes modern tapasztalat birtokában lehetséges. Célja az, hogy a modern embert összekösse eredetének, történelmének értékeivel, hogy a népi kultúrában felgyülemlett érzékenységet és tudást a modern kor kihívásai közepette erőforrásul birtokolhassa, ezáltal létérdekű készségeit mozgósítsa, a magatartás, ízlés és erkölcs mintáival erősítse. Az a kultúramodell, amelyet Csoóri Sándor esszéi a népművészet új értelmezésének folyamatában fölvázoltak, rendkívüli visszhangot váltott ki. A Nomád naplót általában különleges értékű könyvnek minősítette a kritika. Elemző írások tucatjai jelentek meg róla, kivételes szellemi és erkölcsi teljesítménynek minősítették. Azok is elismerték Csoóri koncepciójának különleges értékét, érvelésének élményszerű gazdagságát, drámai sokszínűségét és elevenségét, akik egy-egy ponton vitatták nézeteit. A legtöbb vitát a népköltészet szürrealisztikus erezetét megvilágító gondolatsora váltotta ki. Bata Imre Csoóri Sándor pályaívén című tanulmányában már 1974-ben vitatta ezt az elméletet: „A szürrealizmus és a népdal hasonló szemléleti jegyei a lényeg tekintetében különböznek. Más alapon sarjadnak. [... ] Ami népköltészeti, mindig az empíriában gyökerezik, a közvetlenségből szökik föl. A szürrealizmust a közvetettség szülte költői gyakorlatnak is, elméletnek is. Az abszolutizált rész a közvetett ember gyakorlatára utal. A népköltészet versépítkezése, logikája viszont közvetlenül utal az egészre.”25 Tornai József Batával vitázva szürrealisztikus népköltészeti képek sorát idézte annak bizonyítékául, hogy azok közvetlen empirikus gyökere feltárhatatlan. Arra is utalt, hogy az avantgárd irányzatai a századfordulótól kezdve Európába beáramló úgynevezett „primitív művészet” hatására alakulnak ki képzőművészetben és irodalomban egyaránt. .Vagyis az irodalmi és népi szürrealizmus nemcsak kifejezési módszerében egyezik, amikor egyszerű, folyamatos ábrázolás helyett szaggatott, váratlan képzettársításokkal robbantja ki a mondanivalót, mindig képpé, szemléletessé téve valami elvontat (»Ott láttam egy asztalt búval megterítve«), hanem történetileg is visszavezethető egymásra.”26 Bata ellenvetésére maga Csoóri is válaszolt a Tenger és diólevél című esszéjében: „Nyilván boldogok, akik ilyen bírói fölénnyel szét tudják választani az emberben a közvetlenséget és a közvetettséget. Én nem tudtam, de nem is akartam. Az analízis öröme helyett én egyszerűen csak örültem a két világot összekötő cölöphídnak.”27 Mégis több kritikában visszatért az először Bata által megfogalmazott ellenvetés. Gyurkó László egyenesen badarságnak minősítette a népi szürrealizmus kifejezést. „A népköltés másfajta látásmód, érzékelés. Nem szürrealizmus. Látomás. Semmi sem egyenlő azzal, amit kimondunk, hanem annak lényegével. S minden látomás mégis kézzel tapintható, mindennapjainkban gyökerező, otthonosan ismerős. A népköltészet lényeglátás, nemcsak a lényeg megfogalmazásának 24 Csoóri 1994- 698. 25 Bata 1974. I7-26 Tornai 1974- 501. 27 Csoóri 1994- 722. Népköltészet és új egyetemesség Csoóri Sándor esszéiben