Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése (Budapest, 2003)
Görömbi András: Népköltészet és új egyetemesség Csoóri Sándor esszéiben
* 30 - s folytatásként a rá következő századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe [... ] hiányos történelmi, költészeti, szellemi arculatunkat egészíthetjük ki néhány határozottabb alapvonással.”15 A népművészet mestereit annak a szellemi folytonosságnak a követeiként említi, mely „ősit és újat összeköt, történelmit és történelem alá szorítottat, mely nélkül nem lehet magyarságtudatunk, magyarságképzetünk, amely nélkül fél lábunkra sántító nemzet lehetünk csak”.16 Korniss Péter fotói a népi kultúra ismeretét lényeges pontokon egészítik ki: tíz máig élő ősi népszokásunk képi megörökítésével a múlt felé nyitnak távlatokat.17 Csoóri világképi modellje a bartóki szintézis, a bartóki minta. Eredetisége elsősorban abban van, hogy ezt a XX. század második felének viszonyai között igyekszik következetesen megvalósítani. A Bartók által a zenében megteremtett szintézist világszemléleti modellé, önismereti kultúrává fejleszti. Esszéi egy új egyetemességeszme megalapozásának építőkövei. Ez az új egyetemességeszme hivatott arra, hogy a nemzet, de tágabban Kelet-Közép-Európa szellemi életének organizátora legyen, s szellemi értelemben végképp kiemelje ezt az Európát a másik Európa, a Nyugat „másodhegedűsi” szerepéből. Ez az új összegző metafora a Bartók-modell, de teljes világképpé növesztve művészi határokon túlra is szól, általánosabb értelemben emberi magatartás-lehetőség. Hogy mi minden fér bele szerves részként, arról ad számot Csoóri világképösszegző esszéregénye, egész gondolkodói világának sűrített és élményszerű alakulástörténete, a Tenger és diólevél. Szintetikus jellegű írás: egy-egy motívuma korábbi esszéinek egész sorát sűríti magába. Arra a kérdésre ad ebben választ Csoóri Sándor saját fejlődésregénye történetmozaikjainak tüzérével, hogy mit jelent számára a bartóki modell, mit jelent modernnek lenni. Hatalmas képpé összeálló színes mozaiksort mutatnak a történetek és a reflexiók. Érzékletesen világítják meg azt a felismerést, hogy mindegyik népszokás egy nagyarányú gondolatrendszer része, hogy a modern költészet felől miként lehet eljutni a népi kultúrához, miképpen kapcsolja össze ezt a kettőt Juhász Ferenc és Nagy László költészete, hogy a József Attila-i közös ihlet jegyében a bartókiság egy kultúra tulajdonsága is lehet, nem csak egy személyé. Érzékletesen áll előttünk az, hogy miképpen változott a mítosszá alakított létélmény Bartóktól Juhász Ferencig. Személyes élményünkké válik az, hogy a reális önismerettel bíró közösség hatalmas megtartó erőforrással rendelkezik, hogy a népi kultúra nyelvi vakmerősége a létezés merészen kimondott fájdalmától realitás, a látomásos realizmus igazabb valóság. A példák, felismerések szinte vég nélkül sorolhatók: Lorca nagy példája a parasztinak és az egyetemesnek az összekapcsolása. Újabb kori eseményeink megítélésében sokszor az okozatot tettük az okok helyébe. Hirosima a történelem legszürrealistább metaforája, új valóságképünkben szélsőségek keverednek: nagy elvontság és tiszta köznapiság. 15 Csoóri 1994- 674, 676. 16 Csoóri 1994- 684-17 Csoóri 1994.615-628. Népköltészet és új egyetemesség Csoóri Sándor esszéiben