Draaisma, Douwe: A felejtés könyve (2019.02.21) (Budapest, 2014)

Douwe Draaisma pszichológiatörténész új könyvé­ben tovább kutatja az emlékezet működésének titkait, s ezúttal a felejtés jelenségét vizsgálja. Fő állítása az, hogy a felejtés nem valamiféle hiá­nyosság, hanem az emberi elme egyik létfontosságú képessége, csupán azért tudjuk megjegyezni és rendszerezni az információkat, mert agyunk ren­delkezik azzal a képességgel, hogy emlékeinket szelektíven törölje. A könyv többek között az alábbi izgalmas kér­désekre keres választ: Miért vannak technikáink a dolgok megjegyzésére, és miért nincs a felejtésre? Léteznek-e elfojtott emlékek, s ha igen, hol tárolód­nak az agyban? Mi történik azokkal az emlékeinkkel, amelyekben osztozunk egy másik emberrel, ha ő már nincs velünk? A múltbeli eseményekre vonat­kozó elfelejtett benyomásaink ténylegesen törlőd­nek, vagy csupán hozzáférhetetlenekké válnak számunkra? Miért van az, hogy a kollégánk pontosan emlékszik egy ötletre, de arra nem, hogy az ötlet eredetileg a miénk volt? A szerző közérthetően, iróniával és sok humorral, szépirodalmi művek és filmek bevonásával tárgyalja a legösszetettebb kognitív pszichológiai és elme­filozófiai kérdéseket, s kalauzolja el olvasóját az emlékezet és felejtés világában. A kötetnek izgal­mas magyar vonatkozása is van­, az egyik fejezet fő témáját Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című regényei adják.

Next