Duló Károly: A néző filmje (Budapest, 2006)
IV. Filmdramaturgia
2. Filmtípusok számra kívánkozó valóság megjelenítése - vagyis a LUMIÈRE FIVÉREK által megnyitott filmkészítési út - mellett szinte azonnal megjelenik a kitalált történetek filmre vitelének módja - azaz a MÉLIÉS-i út - választásának lehetősége is. Némileg leegyszerűsítve a kérdést azt is mondhatnánk, hogy a filmkészítés legelső mozzanataként választani kell: a valóság ábrázolása vagy egy filmmese megjelenítése a cél? Az előbbi esetben a valóságos világ, az utóbbiban pedig valamilyen elmeszülemény jelenti a film alapját és megítélésének keretét. A fikciós műfajok mintapéldája a játékfilm, a nem fikciósaké, pedig a dokumentumfilm. Ha csak ez a két műfaj lebeg a szemünk előtt, eléggé kézenfekvőnek tűnik a különbségtétel, hiszen a dokumentumfilmnek megbízható, hiteles képet kell adnia valóságunkról, míg a játékfilm igazsága nem a valóságértékén múlik. Nyilvánvalóan nemcsak céljaik, hanem eszközeik is jellemzően különböznek. Árnyalja a képet, ha belegondolunk, hogy mindkét kategória több műfajt fog át. Nyilvánvalóan szintén fikciós filmtípus az animációs film. Sőt, bátran állítható, hogy még nagyobb benne a szerepe a kitalált elemeknek, hiszen míg a játékfilmek zömének színterét megszokott környezetek adják, addig az animációs filmeknek a közege is mesterséges, kimódolt világ. De fikciós művek a videoklipek és a reklámok is. A termékek és szolgáltatások ránk takmálására hivatott filmek ugyan nemegyszer az elfogulatlan tájékoztatás köntösében próbálnak meghatni, ám elég nagy hiba lenne hiteles dokumentumokként tekinteni rájuk. Ráadásul ma már legtöbbször nem is magáról a portékáról zengenek dicshimnuszokat, hanem valamiféle társadalmi felemelkedés - a jobb körökhöz tartozás - kecsegtető, de hamis ígéretével ösztökélnek bennünket a fogyasztásra. A filmmel való dokumentálás célját legkövetkezetesebben a kutatófilmek juttatják érvényre, hiszen itt a kamera felderítésre és jegyzetelésre alkalmas kutatóeszköz a valóság mind teljesebb és tárgyilagosabb feltárására törekvő tudós kezében. Hasonló a törekvésük a szűkebb értelemben vett dokumentumfilmeknek, amelyek tükröt tartanak a kor és a társadalmi valóság elé, ugyanakkor persze szükségképpen hordozzák alkotójuk beállítódását és meggyőződését is, tehát értékelő mozzanatokat is hozzátesznek a képhez. Az ismeretterjesztő és az oktatófilmek a valóságról szerzett, érvényes tudás közvetítésére