Duló Károly: Közelítő távolítás (Budapest, 2007)
10. Néhány következtetés
Közelítő távolítás ernyőin. A harmadik fokozat, amikor a televízió maga eseményeket - pontosabban „pszeudoeseményeket” - teremt, illetve erőszakol ki. Ezek nem spontán módon jönnek létre, hanem elsődleges - nem egyszer kizárólagos — céljuk az, hogy a tömegtájékoztatás hírt adjon róluk. Ilyen műsortípus például a politikusok közötti televíziós vita, de idetartozik az is, hogy vitákban, szónoklatokban, hévben milyen többletek jelennek meg egy parlamenti ülésnap keretében, ha a televízió közvetíti. Az elmúlt évtizedekben a televízió egyre inkább a pszeudoesemények felé fordult. Az igazi problémát az jelenti, hogy az ennek megfelelő eltolódás a befogadásban is végbement: „A valóság által kiszolgált, a valóság szolgálatában álló, a valóságnál is valóságosabb televízió így... a valóság megismerésének legfőbb eszköze, »életünk monitora«. Ezen mérjük meg az események létezését...”127 A „televalóság” tehát hihetőbbé, meggyőzőbbé válhat még a realitásnál is.) Leni Riefenstahl műveiből is kerültek be részletek Mihail Romm Hétköznapi fasizmus című dokumentumfilmjébe. Ez egy úgynevezett „snittfilm”, ami azt jelenti, hogy mások által felvett képsorokból van megszerkesztve. A „mások” ebben az esetben mindenekelőtt a német híradások, dokumentum- és propagandafilmesek voltak. Romm persze saját célkitűzéseinek megfelelően válogat az anyagban. Látjuk például, amint az elaggott Hindenburg eltéved abban az útvesztőben, amelyet számára a díszszemle nyílegyenes sorai jelentenek. Ahogy a rendező ezt a jelenetet beágyazza, attól jelképes erejűvé válik ez az egyszerű híradós képsor. Romm merészen szembesít különböző képsorokat, s ezzel sokszor tesz nevetségessé és szánalomra méltóvá olyan közszereplőket, akiknek működéséhez tragédiák sokasága fűződik. Az ismert - vagy legalábbis adott - felvételeket új összefüggésekbe helyezi, úgy komponálja meg, hogy az eredeti készítők szándékával szemben saját antifasiszta meggyőződését szolgálják.128 127 A kovakőtől a szilíciumig. Szerkesztette Giovanni Giovannini. Budapest, 1992, Püski Kiadó, 214-215. o. 128 Nemeskürty István: A filmművészet nagykorúsága. Budapest, 1966, Gondolat, 251. o.