Enter, Stephan: Együttérzés (Budapest, 2017)
Frank van Luijnnek a maga módján sikerült megállítania az időt. Negyven körül is ereje teljében, barátnőit váltogatva éli a diákkorában bejáratott, kötetlen és kellemes életét - egészen addig, amíg valamilyen homályos hiányérzettől vezérelve fel nem iratkozik egy társkereső oldalra, és meg nem pillantja az internet habjaiból kilépő Jessicát. Ami újabb kalandnak indul, végül fenekestül felforgatja a férfi életét. Mert Frank, akit jóleső büszkeséggel tölt el a tudat, hogy ügyesen kézben tartja a dolgait, úgy látszik, csak azon az áron talál rá lelki társára, hogy szép lassan elveszíti önmagát - vagy azt, akit önmagának hitt. Szerelmi sorsdráma vagy bizarr alien átirat, mediatizált románc a 21. század elejéről vagy filozofikus mese az időbe vetettség szépségéről? Stephan Enter olyan finoman lebegteti mindezt e körül a felejthetetlen történet körül, ahogy csak kevesen tudják. A magyar olvasó már megismerkedhetett a nagy sikerű Perev utalásokban gazdag, rétegzett regény világával. Enter most megmutatja, hogy egy „egyszerű” elbeszélésben, látszólag eszköztelenül is el tudja érni előző regénye mélységeit.