Epiktétosz: Epiktétosz összes művei + 2., javított kiadás (2016) - Electa (Budapest, 2014)
Steiger Kornél: A sztoikus etika és Epiktétosz lélekterápiája
1. A SZTOIKUS ETIKAI TANÍTÁS NÉHÁNY NYITÓ IT PROBLÉMÁJA 331 kijelentés „igazabb”, vagy „kevésbé hamis”, mint a „2 x 2 = 7” kijelentés (jóllehet az 5 közelebb van a 4-hez, mint a 7), ugyanúgy nem mondhatom azt sem, hogy az egyik erényes cselekedet jobb a másiknál, vagy az egyik vétkes cselekvés kevésbé rossz, mint a másik. A vétkeket egyforma súlyúaknak tartják, mint Khrüszipposz mondja az Etikai kérdések negyedik könyvében, és így vélekedik Perszaiosz és Zénón is. Ha ugyanis az egyik igaz nem igazabb a másiknál, akkor az egyik hamis sem hamisabb a másiknál, egyik csalás sem csalóbb, egyik vétek sem vétkesebb, mint a másik. Hiszen aki tízstadionnyira van Kanóbosztól, meg aki egy stadionnyira van tőle, az ugyanúgy nem Kanóboszban van. Aki nagyobbat és aki kisebbet vétkezik, annak cselekedete erkölcsileg egyformán helytelen. Diogenész Laertiosz 7.120 Ez a doktrína azonban fölvet egy komoly problémát: ha a jónak nincsenek fokozatai, akkor hogyan lehetséges a nevelés? Hiszen a nevelés az a folyamat, amelynek során a nyilakkozó emberi lélek interiorizálja a racionális értékeket, amikor - Cicero iménti szavaival - lépésről lépésre „belátásra, avagy fogalomra tesz szert”, azaz elemenként kumulálódik benne a racionális jó. Ezt a folyamatot nevezi a hellenisztikus filozófia „(a filozófiában tett) előrehaladásnak (prokopé)". Csakhogy Diogenész Laertiosz - sztoikus forrásai alapján — kereken kijelenti: Azt tartják, az erény és a hitványság között nincs köztes állapot. A peripatetikusok azt mondják, az erény és a hitványság között ott van közbenlk a filozófiában tett előrehaladás. [A sztoikusok szerint] azonban, ahogy a faág egyenes vagy görbe kell hogy legyen, ugyanúgy az ember vagy igazságos, vagy igazságtalan. Nem létezik olyan, hogy igazságosabb vagy igazságtalanabb, és a többi erény esetében ugyanez a helyzet. Diogenész Laertiosz 7.127 1. 4. A cselekvés Animális és racionális magatartásunk egyaránt cselekvésekben manifesztálódik. A cselekvés sztoikus modellje a következőképpen írható le: (1) Egy esemény (vagy képzet, gondolat) kivált bennem egy késztetést, (2) a késztetést jóváhagyom, (3) cselekedni kezdek.