Erdélyi Margit: Az irodalomoktatás új kihívásai - A Selye János Egyetem Tanárképző Karának tudományos közleményei (Budapest, 2014)
I. Fejezet. Popkultúra az irodalomórán
I. POPKULTÚRA AZ IRODALOMÓRÁN fogjuk fel, akkor ez a szabadság akár kecsegtető is lehet. A legtöbb tanár viszont inkább aggasztónak tartja a helyzetet. „A választás lehetősége azonban ebben az esetben nemcsak szabadságot jelent, hanem egy olyan döntést is, amelyet szinte fogódzók nélkül kell meghoznia a tanárnak. Fogódzók nélkül, hiszen a kanonizáció folyamata szükségképpen kezdeti, bizonytalan fázisban van, autoritásként a »biztosnak« nevezhető irodalmi hagyomány (és az ehhez kapcsolódó tankönyvek) helyett »csak« a kortárs recepcióra és a saját jó ízlésére támaszkodhat a magyartanár. Az a magyartanár, aki klasszikusokon nevelődött, és szeret biztos lenni abban, hogy értéket közvetít. Melyik kortárs szerzőt, művet válassza tehát? Hogy igazodjon el egy olyan közegben, ahol a megszokott, jól megtanult és jól megtanítható értelmező rendszerei egyébként is csődöt mondanak?" - írja Lőj Zsuzsanna.15 Gondot jelent, hogy a kortárs műveket nehezebb kézbe adni: a szöveggyűjteményekből ezek a művek legtöbbször hiányoznak, így a tanárnak magának kell fénymásolnia a művet, vagy valahogy máshogy kell azt eljuttatnia a diákokhoz. A tankönyvek sem jelentenek túl sok segítséget, mivel az általuk közvetített irodalomtörténet véget ér a 20. század 70-es éveinél. A kritikai konszenzus hiánya valóban zavaró lehet, de nem szabad túldimenzionálni a problémát. Arató László egy interjúban felhívja rá a figyelmünket, hogy valójában „a klasszikusok körül sincs teljes konszenzus, egy-egy életműnek hol erre, hol arra a részére esik nagyobb hangsúly, az értelmezések konszenzusáról pedig természetesen nem beszélhetünk. Minden jelentős klasszikust folyton újraértelmez az utókor, így van ez Shakespeare majd minden művével, de így József Attila verseivel is."16 Ha a tanárnak mindenképpen visszacsatolásra van szüksége, fogódzóként támaszkohat a kortárs kritikára is. Kukorelly Endre joggal jegyzi meg, hogy az iskolák gyakorlatilag csak irodalomtörténetet tanítanak: „Szinte minden vonatko- 15 V6. http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=80316 Az irodalomértés nem fejlődhet a kortárs szerzők tanítása nélkül, Interjú Arató Lászlóval. http://www.edupress.hu/hirek/index.php?pid= egycikk/HirID=29379