Farkas György - Lázár Kovács Ákos: Hirosima gyermeke. Tanulmányok Sindó Kaneto filmművészetéről - Conditio humana 2. (Budapest, 2017)
Farkas György: A túlélés lehetőségei, az emlékezés szigetei
Farkas György Z. Johann Baptist Metz és Sindó Kaneto Johann Baptist Metz Memoriapassionist" című munkája nemcsak azért fontos a számunkra és állítható párhuzamba Sindó munkáival, mert az emlékezés fontosságát és a felejtés erőteljes jelenkori hatásait állítja szembe. Ezen túlmenően azért is, mert alapvető párhuzamot találunk a két szerző élete között. Sindó harminckét éves volt, amikor, már a II. világháború vége felé, besorozták. Mivel harci feladatra nem volt alkalmas, a hátországban kiszolgáló feladatot látott el 99 társával együtt. Amikor a szolgálatuk lejárt a narai Tenrikjó bázison, a száz katona sorsot húzott, és ez alapján hatvanat külföldre vezényeltek, negyven pedig Japánban maradt. A hatvan hajóra szállt, de a hajó elsüllyedt, és mindannyian odavesztek. A maradék negyvenből harmincan a parti elhárításban szolgáltak, tízet pedig Takarazukába vezényeltek. Amikor véget ért a háború, a száz emberből hat maradt életben, köztük Sindó, és ezt a sorshúzás döntötte el.” Hasonló és még kevésbé feldolgozható élményekről számol be Metz. A II. világháború vége táján, tizenhat évesen 21 22 23 kiszakadtam az iskola közegéből, és hadiszolgálatra kényszerültem. Miután kutyafuttában kiképzést kaptam különböző würzburgi kaszárnyákban, a hadszíntéren találtam magam, amely akkor már a Rajnán túli területekig ért el. A szakasz csupa fiatal fiúból állt, száznál is jóval többen voltunk. Egyik este a szakaszvezető egy jelentéssel a zászlóaljparancsnokságra küldött. Az éjszaka sűrűjében lebombázott, lángban álló falvakon és tanyákon vágtam keresztül, s amikor reggel visszatértem a szakaszomhoz, nem találtam mást, csak holtakat, csupa holttestet, akiket lekaszált egy összetett vadászbombázó- és páncélos támadás. Akikkel egy nappal korábban még gyermekként együtt szorongtam és ifjúként együtt nevettem, azoknak most kihunyt, holt arca meredt rám. Nem emlékszem másra, csak egy hangtalan kiáltásra. Még ma is így látom magam, s ez az emlék azt a határpontot jelöli, ahol semmivé foszlottak gyermekkorom álmai.24 21 Metz, Johann Baptist 2008. Memoria passionis. Veszélyes emlékezet a pluralista társadalomban. Szerk. Lukács László, ford. Görföl Tibor. Budapest, Vigilia Kiadó (Mai keresztény gondolkodók). 22 Lásd Mátrai Titanilla interjúját Sindó Kaneto fiával, Sindó Dzsiróval a Filmszem 2 1. számában (2012). http://issuu.com/filmszem/docs/filmszem_ni._vf_l.sz_m. 23 Metz 1928-ban született, tehát az élmény, amit itt leír, 1944-ből származik. 24 Metz 2008, 119-120.