Farkas Mária: A Nouvelle Revue de Hongrie mint kultúraközvetítő folyóirat - Doktori mestermunkák (Budapest, 2004)
A magyar kultúra a Nouvelle REvue de Hongrie folyóiratban - Irodalom
Passuth László Balogh József irodalmi válogatásáról továbbá azt írja: „A Revue minden hónapban egy-egy élő magyar író novelláját hozta, rendszerint igen jó fordításban. Olyan avantgarde szerzők szerepeltek, akik hogyanis kerülhettek volna be a hivatalosabb irodalom sáncai közé: itt francia köntösben kijutottak a Revue elképzelt világszínpadára.”154 A korabeli jelesebb hazai írók közül kevesen voltak, akiknek írása ne jelent volna meg a Revue-ben. Balogh József a kortárs irodalom széles spektrumát közölte. Ez a válogatás egyaránt jelez ideológiai és szellemi tágasságot. A szerzők között megtalálható protestáns éppúgy, mint katolikus, például Révész Imre és Sík Sándor, vagy konzervatív és liberális, például Herczeg Ferenc és Kaffka Margit. Felkarolta a szerkesztő a fiatalokat, például Illés Endrét, vagy Ottlik Gézát. Az utókor szemével nézve biztos vannak olyanok, akik ezt a válogatást nem minden szempontból találják helytállónak. A mai irodalmár kifogásolhatja esetleg a súlypontokat és az arányokat, a jelenléteket és a mellőzéseket. Kétségtelen, hogy vannak olyan jeles írók, költők, akik kimaradtak ebből a magyar irodalmat reprezentáló válogatásból. (Például a népiek és a baloldal alig van képviselve. Mai szemmel a két világháború közötti időszak irodalmát bemutató válogatásban biztosan helyet kapnak József Attila, Radnóti Miklós vagy akár Németh Andor, már csak francia kötődésük miatt is.) Erre biztos meglenne a szerkesztő saját magyarázata, hiszen mint minden válogatásban, itt is kétségtelenül számos szubjektív tényező játszhatott közre. Ezek a kiválasztott személyek voltak Balogh József és szerkesztőtársai számára - bizonyos értelemben és bizonyos mértékben — a magyar irodalom reprezentánsai. Még egy dolgot meg kell említeni Balogh József irodalmi értékítéletét illetően. Nevezetesen azt, hogy ez a folyóirat nem irodalmi szakfolyóirat volt, a magyar irodalom bemutatását más egyéb nemes, fontos és tiszteletreméltó feladat mellett vállalta fel. Ebben a sajtóorgánumban Balogh József mögött így is irodalmunk legjobbjai sorakoztak fel, akik közül sokan a francia irodalom alkotásait fordították magyar nyelvre. A francia irodalmat tolmácsoló irodalmáraink reménykedtek abban, hogy az irodalmi csere a két ország között kölcsönös lehet. Azon voltak, hogy a franciák felismerjék a magyar irodalom sajátos értékeit, és távolabbi céljuk az volt, hogy a 154 Passuth László 1970, 102. o.