Fedinec Csilla - Szarka László - Vizi Balázs: Etnikai pártok Kelet-Közép-Európában, 1989-2014 (Budapest, 2018)
Vízi Balázs: A kisebbségek politikai képviseletének keretei nemzetközi színtéren
A KISEBBSÉGEK POLITIKAI KÉPVISELETÉNEK KERETEI NEMZETKÖZI SZÍNTÉREN 11 VAN-E HELYE A KISEBBSÉGEKNEK A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN? A nemzeti kisebbségek számára különös jelentősége van a nemzetközi kapcsolatoknak, számos közösségi háborúkat követő területi változások miatt került kisebbségi helyzetbe. Sokszor különleges kapcsolatokat ápolnak saját anyaállamukkal, a kisebbségi közösségen belül akár a saját állam, az elszakadás iránti igény is politikai támogatást élvezhet. Az államok részéről pedig igen gyakran a nemzeti kisebbségek létét is eleve biztonságpolitikai kockázatnak tekintik. A politikailag aktív kisebbségek képviselői és a központi kormány közötti kapcsolatokat emiatt sok, politikailag érzékeny bizalmatlansággal terheli. A kisebbségek számára ezért a nemzetközi jogban elismert kisebbségi jogok biztosításának igénye, így akár identitásuk megőrzése is nem egyszerűen csak a többség vagy a kormány jóindulatán, a kisebbségi csoport belpolitikai érdekérvényesítésének eredményességén múlhat. Az egyén identitása, az állam és a nemzeti közösség(ek) viszonyrendszerének ahoro nemzetközi dimenziója is van. A nemzetközi viszonyokban a kisebbségekről rendszerint a kisebbségi jogok nemzetközi védelmével kapcsolatban esik szó. A második világháborút követő évtizedekben kialakult egyetemes emberi jogok részeként a kisebbségek sajátos jogainak nemzetközi elismerése a diszkrimináció tilalmára és az egyéni jogokra épült. Akárcsak a kollektív jogok problémája, a kisebbségek mint közösségek politikai jelentősége is sokáig kívül esett a nemzetközi megközelítések fókuszán. A nemzetközi jogi normák ennek megfelelően legfeljebb a kisebbségekhez tartozó személyeknek az államokon belüli politikai részvételét érintették, ahogy például az ENSZ Közgyűlés 1992-es nyilatkozata is fogalmazott „a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni a kulturális, vallási, társadalmi, gazdasági életben és a közéletben”" [kiemelés tőlem - V. B.]. Ennek ellenére nem feltétlenül a kisebbségekhez tartozó egyének részvételi jogai (pl. aktív és passzív választójog), hanem inkább a kisebbségi közösségek léte jelent gyakran politikai kihívást az államok számára - akár nemzetközi kapcsolataikban is. Bíró Gáspár egy 2000-ben megjelent kitűnő tanulmányában ezt így fogalmazta meg: „a kisebbségek kérdéséből általában akkor lesz ügy, amikor az államban számszerűen kisebb csoportok politikailag érzékeny jogokat követelnek. [...] Az önmagukat politikailag nem csökkenthető (nem alkuképes) igények mentén meghatározó csoportok, bizonyos feltételek mellett a politikai közösség stabilitását, szélsőséges esetben akár a létét is fenyegethetik. Ilyen nem alkuképes igényeket vagy elveket jelenthet a faj. 4 Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól (1992). A Közgyűlés 47/135. sz. határozata. 2. cikk 2. bek.