Fehér Ferenc et al.: Magatartások. Bírálatok a hatvanas évekbõl - Fehér Ferenc művei 2. (Budapest, 2001)
Bálint György vagy Szerb Antal?
gyorsul. A tempóváltás a legszorosabb összefüggésben van a világméretekben meginduló antifasiszta harcokkal, amelyekbe, a magyar lehetőségek határai között, azonnal bekapcsolódik. A fasizmus elleni küzdelem érleli meg benne másik sarkalatos meggyőződését, amely elválasztja Szerb Antaltól - és ezt Szerb Antalnál nem kisebb állhatatossággal ismételte meg cikkről cikkre az irracionalizmus szenvedélyes elutasítását. Csak a legplasztikusabb helyet idézzük: „Thomas Mann egész ouevre-je, szellemiségét tekintve, egyetlen nagy tiltakozás az ellen az egyre terjedő irracionalizmus ellen, melynek szerepe filozófiai síkon ugyanaz, mint a fasizmusé a politikaiban. A misztikus akarati elemek, a »dionystikus« ösztönösség, az intuíció, az ős-szorongások és ősindulatok, a »tömeglélek« mélyén rejtőző homályos érzelmi elemek kihangsúlyozása és feltétlen felmagasztalása, az intellektuális lelkiismeretességgel és renddel, a racionális-logikus társadalomszervezéssel, a kultúrából és tudományos felismerésből fejlődő ethosszal szemben, ezt jelenti a fasizmus szellemi vonatkozásban.” Nem lehet eléggé hangsúlyozni nézeteinek úttörő jelentőségét olyan korszakban, amikor az európai ellenállás polgári baloldalát keresztül-kasul járták irracionalista áramlatok, és amikor a marxisták jelentős része nem ismerte fel azt az összefüggést, amelyet Bálint megállapít irracionalizmus és fasizmus között. Jellemző példa a József-tetralógia visszhangja Magyarországon. Tudvalevő, hogy olyan, a fasizmustól őszintén irtózó kutató, mint Kerényi Károly, sőt Halász Gábor is, egyszerűen a mítosz regényét látták benne, nem is sejtve, micsoda szellemi erőknek szekundálnak egy átgondolatlan esztétikai ítélettel. Bálint teljesen egy vonalban haladt József Attilával a József-regényekről alkotott véleményében: „Az irodalom a mítosz ellentéte. A mítosz elrejt, az irodalom megtalál, a mítosz a rejtvény, az irodalom a megfejtés. A mítosz valóságfölöttivé válik a maga leplezéseivel, az irodalom viszont mítoszfölöttivé válik a maga leleplezéseivel, amelyek visszavezetnek a valósághoz.” Szellemi telitalálatai egy olyan ember tényleges európai rangját jelzik, aki csakugyan eljutott az Értől az Óceánig. Ugyanakkor hibás őt egyszerűen következetes racionalistának tekinteni. Bendáról és Babitsról írott kritikái világosan mutatják Bálint viszonyát a racionalizmushoz. A kérdést egy igazi népfrontos teoretikus okosságával oldja meg. Babits európai irodalomtörténetéről szólva megállapítja, hogy a munka elméleti alapja élet és irodalom viszonyának idealista megfordítása, amit elutasít, és más időkben részletesen cáfolna. A lényeges azonban az, hogy Babits könyve egyetlen tiltakozás „a vér és faj misztikus nacionalizmusa”, az irracionalitás, a fasizmus ellen. Ennyiben a megújuló, demokratikus magyar