Fehér Ferenc et al.: Magatartások. Bírálatok a hatvanas évekbõl - Fehér Ferenc művei 2. (Budapest, 2001)

A harmadik "stáció"

tartását, úgy, mint sokkal magasabb színvonalon József Attila a lírában, Bar­tók a zenében. De a „mozi” szociológiai határait túllépnie mégsem szabad. Vagyis nem kerülheti meg azt a tényt, hogy átlagban egy ember egy filmet egyszer néz meg, és ilyenkor mindent meg akar érteni, nem vár a második elemzésre. Egy tartalmi tévedés is rejtőzik a tisztázatlanságok mögött. A film mint „mozgó festmény” a mozgásba zárt pszichológiát, a lelki viszonyokat meghagyhatja relatív meghatározatlanságukban, ahogyan egy festmény alak­jainak kapcsolatát és érzéseit sem tudjuk szavakkal végérvényesen és egyér­telműen tisztázni. De az alakok kilétét szabatosan kell meghatározni. Külö­nösen egy olyan eseménysorban, ahol például a rokonsági viszonyok a törté­nés fordulópontját jelzik. Az azonban nem változtat ünnepi érzéseinken. Jancsó ciklusával (amely­nek az új mű éppoly méltó tagja, mint a megelőzők) ismét átléptünk egy kul­turális határt, amelyet meg sem közelíthetünk divatos példák utánzásával. A siker titka, a sikeré, amely azért mégis elsősorban minket gazdagít: a meg­őrzött hit az emberi tartalmak elpusztíthatatlanságában. (1968) 252

Next