Fehér Ferenc et al.: Magatartások. Bírálatok a hatvanas évekbõl - Fehér Ferenc művei 2. (Budapest, 2001)
A harmadik "stáció"
tartását, úgy, mint sokkal magasabb színvonalon József Attila a lírában, Bartók a zenében. De a „mozi” szociológiai határait túllépnie mégsem szabad. Vagyis nem kerülheti meg azt a tényt, hogy átlagban egy ember egy filmet egyszer néz meg, és ilyenkor mindent meg akar érteni, nem vár a második elemzésre. Egy tartalmi tévedés is rejtőzik a tisztázatlanságok mögött. A film mint „mozgó festmény” a mozgásba zárt pszichológiát, a lelki viszonyokat meghagyhatja relatív meghatározatlanságukban, ahogyan egy festmény alakjainak kapcsolatát és érzéseit sem tudjuk szavakkal végérvényesen és egyértelműen tisztázni. De az alakok kilétét szabatosan kell meghatározni. Különösen egy olyan eseménysorban, ahol például a rokonsági viszonyok a történés fordulópontját jelzik. Az azonban nem változtat ünnepi érzéseinken. Jancsó ciklusával (amelynek az új mű éppoly méltó tagja, mint a megelőzők) ismét átléptünk egy kulturális határt, amelyet meg sem közelíthetünk divatos példák utánzásával. A siker titka, a sikeré, amely azért mégis elsősorban minket gazdagít: a megőrzött hit az emberi tartalmak elpusztíthatatlanságában. (1968) 252