Fodor András: Egy film hiányzó képei. Társművészetek, visszaemlékezések (Budapest, 2018)
Műteremlátogatás
illetve a Hölgyesi Györgyi—Benkő Zsuzsanna-féle, 1945-1984 közti ajánló könyvjegyzéke mellett és után Környei Lászlóné munkája további nagy segítséget ígér a hazai művészeti irodalomban való eligazításhoz. Abban a reményben, hogy a folyóirat még hiányzó huszonöt éve föltárásához is marad ereje, szorgalma, a nyomdai megvalósításhoz pedig szerencséje, vele együtt máris igazoljuk: repertóriumát a művészetekkel hivatásként, vagy kedvtelésből foglalkozók egyaránt haszonnal forgatják. (Művészet - Repertórium. Miskolc, Megyei Könyvtár, 1991.) (1993) HA AZ ANYAG ÉS ÉN EGYMÁSRA TALÁLUNK - PAPI LAJOSRÓL Emlékezés egy kisújszállási szobrászra és egy Móricz Zsigmondról elnevezett művelődési iskolára Hét éve lesz lassan, hogy ezeket mondtam el a tiszántúli jeles kisvárosban, Kisújszálláson. Véletlennek és törvényszerűnek egyaránt mondhatnám a megbecsülő esélyt, mely szerepet juttatott nekem Papi Lajos ünnepélyes kiállításának megnyitásában. Ami a kikerülhetetlen tényeket illeti, létezik egy bizonyos, 1952-ben készült iskolai tabló, melyen mindkettőnek fényképe ott található a bal mezőnyben. S noha akkoriban jóval vékonyabbak voltunk (— kevésbé vastagnyakú kálomisták —), föl lehet ismerni bennünket, nem csak nevünk, de arcvonásaink szerint is. Tény továbbá — bármily meglepő —, hogy én, az akkor 23 éves ifjú, a nálam nyolc évvel idősebb Papi Lajosnak tanára voltam. A többi véletlen körülményt tekinthetjük akár sorsszerűen szimbolikusnak. Az Alkony úti népművelési iskolát arról a Móricz Zsigmondról nevezték el, aki tanítványom városát, Kisújszállást, e század irodalmában oly nevezetessé tette. E város művelődési otthonának névadójáról, József Attiláról viszont tőlem hallhatott Papi Lajos először három és fél órás elemző előadást, ott a Szabadság-hegyen. Sőt, verstanra, versformákra is én okítottam, nem sejtve még, hogy egyszer majd verseket írnak, ajánlanak hozzá. Ám az akkori idők sajátos, gyanakvóan titkolózó szellemének megfelelően én éppen úgy nem tudhattam növendékemről, hogy szíve-hajlama szerint művész, reménybeli szobrász, mint ahogy ő sem tudhatta, hogy a Szabolcsi Bence, Szabó Ferenc, Krajevszkij szovjet professzor, Ascher Oszkár, Bánki Zsuzsa vagy éppen Veres Péter mellett elnöklő fiatal sze- 134 mináriumvezető voltaképpen a költő.