Fodor András: Egy film hiányzó képei. Társművészetek, visszaemlékezések (Budapest, 2018)

Műteremlátogatás

illetve a Hölgyesi Györgyi—Benkő Zsuzsanna-féle, 1945-1984 közti ajánló könyvjegyzéke mellett és után Környei Lászlóné munkája további nagy segítséget ígér a hazai művészeti irodalomban való eligazításhoz. Abban a reményben, hogy a folyóirat még hiányzó huszonöt éve föl­tárásához is marad ereje, szorgalma, a nyomdai megvalósításhoz pedig szerencséje, vele együtt máris igazoljuk: repertóriumát a művészetekkel hivatásként, vagy kedvtelésből foglalkozók egyaránt haszonnal forgatják. (Művészet - Repertórium. Miskolc, Megyei Könyvtár, 1991.) (1993) HA AZ ANYAG ÉS ÉN EGYMÁSRA TALÁLUNK - PAPI LAJOSRÓL Emlékezés egy kisújszállási szobrászra és egy Móricz Zsigmondról elnevezett művelődési iskolára Hét éve lesz lassan, hogy ezeket mondtam el a tiszántúli jeles kisvárosban, Kis­újszálláson. Véletlennek és törvényszerűnek egyaránt mondhatnám a megbecsülő esélyt, mely szerepet juttatott nekem Papi Lajos ünnepélyes kiállításának megnyitásában. Ami a kikerülhetetlen tényeket illeti, létezik egy bizo­nyos, 1952-ben készült iskolai tabló, melyen mindkettőnek fényképe ott található a bal mezőnyben. S noha akkoriban jóval vékonyabbak voltunk (— kevésbé vastagnyakú kálomisták —), föl lehet ismerni bennünket, nem csak nevünk, de arcvonásaink szerint is. Tény továbbá — bármily meg­lepő —, hogy én, az akkor 23 éves ifjú, a nálam nyolc évvel idősebb Papi Lajosnak tanára voltam. A többi véletlen körülményt tekinthetjük akár sorsszerűen szimboli­kusnak. Az Alkony úti népművelési iskolát arról a Móricz Zsigmondról nevezték el, aki tanítványom városát, Kisújszállást, e század irodalmában oly nevezetessé tette. E város művelődési otthonának névadójáról, József Attiláról viszont tőlem hallhatott Papi Lajos először három és fél órás elemző előadást, ott a Szabadság-hegyen. Sőt, verstanra, versformákra is én okítottam, nem sejtve még, hogy egyszer majd verseket írnak, ajánla­nak hozzá. Ám az akkori idők sajátos, gyanakvóan titkolózó szellemének megfe­lelően én éppen úgy nem tudhattam növendékemről, hogy szíve-hajlama szerint művész, reménybeli szobrász, mint ahogy ő sem tudhatta, hogy a Szabolcsi Bence, Szabó Ferenc, Krajevszkij szovjet professzor, Ascher Oszkár, Bánki Zsuzsa vagy éppen Veres Péter mellett elnöklő fiatal sze- 134 mináriumvezető voltaképpen a költő.

Next