Fodor András: Kulcsolt vállak tengelye - Összegyűjtött esszék. Első kötet (Budapest, 2014)
Az utolsó négy év dokumentumai azért is lebilincselőek, mert virtuálisan megképződik belőlük egy-egy keserves közjáték, például Szántó Judit élettársi viszontagsága — a Lillafüredről neki üzent „Szervusz”-tól az öngyilkossági kísérletet okozó, majd Babitsnak elküldött, a Nyugatban megjelenő Odáig - vagy a Gyömrői Edittel való analitikus kapcsolat már-már katasztrofális csődje. A gyűjteményes kötet nagy értéke a Vezér Erzsébet szerezte, ide vonatkozó kéziratanyag s a jelenleg Londonban élő Gyömrői Edit tiszteletreméltóan tárgyilagos, magyarázó szövege. („Nem volt ez szerelem... — A versek, az nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt.”) Szellem és művészet „igazodni magára mutató” erejét még ezenközben is bizonyítja a költő Bartók iránti szenvedélyes odafordulása, Nagy Lajosnak írt, Kiskunhalomrl szóló pontos véleménye s az akkoriban feltűnt Veres Péter lelkes, igényes, összefogásra ösztönző két levele. Kellett lennie köztük egy, a címzettől származó — sajnos elkallódott - válasznak is. Az 1937-es évből csak tizennégy József Attila aláírású levelet olvashatunk. Tíz-húsz sornál egyikük sem hosszabb. A Szép Szó szerkesztése, ottani barátai, munkája és gondja, a Flóra iránti képzelt szerelem, a Siesta szanatórium s egy ottani röntgenasszisztensnő (Eisler Klára) gyöngédsége, majd a balatonszárszói utolsó hónap között láthatólag már csak a versek tükrözik a költőben végbemenő történést, kifejező akaratának a „kívül-belül leselkedő halál” elleni viaskodását. November 27-én még bizakodva ír Hatvany Bertalannak: „Hozzá kell most szoknom újból a világhoz. Talán sikerülni fog.” De aztán Flóra és a barátok szárszói látogatása után már csak a három búcsúzó vers és az öngyilkosság napján írt három levél maradt meg továbbgondolható üzenetül. József Attila címzetteitől kerülhetnek még elő érdekes, fontos levelek. Űzött, hányatott, tragikus végű sorsát, úgy hisszük, ezek sem fogják harmonikusabbá módosítani. Az utolsókként üdvözölt hármak közül az egyetlen ma is élőnek, Cserépfalvi Imrének valószínűleg igaza lehet. Az ő leveléhez csatolt verstöredék (Meghalt Juhász Gyula) egyik verssorában: „mely békén nyitja, lám a sírt” — a lám helyébe iktatott most szónak is jelentése van. A költő akkor már elhatározta öngyilkosságát. (1977) JÓZseF ATTILA A HÚSZAS ÉVEK KÖZEPÉN Századunk nagy magyar géniuszai közül kettőhöz szegődött olyan filológus, aki az élet és alkotás útjára vonatkozó dokumentumok lehető fel- 166 jességével, tudományos rendszerességgel eleitől végig igyekszik nyomon.