Fodor András: Kulcsolt vállak tengelye - Összegyűjtött esszék. Első kötet (Budapest, 2014)

Az utolsó négy év dokumentumai azért is lebilincselőek, mert virtu­álisan megképződik belőlük egy-egy keserves közjáték, például Szántó Judit élettársi viszontagsága — a Lillafüredről neki üzent „Szervusz”-tól az öngyilkossági kísérletet okozó, majd Babitsnak elküldött, a Nyugat­ban megjelenő Odáig - vagy a Gyömrői Edittel való analitikus kapcsolat már-már katasztrofális csődje. A gyűjteményes kötet nagy értéke a Vezér Erzsébet szerezte, ide vonatkozó kéziratanyag s a jelenleg Londonban élő Gyömrői Edit tiszteletreméltóan tárgyilagos, magyarázó szövege. („Nem volt ez szerelem... — A versek, az nem én voltam. Rólam nem tudott sem­mit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt.”) Szellem és művészet „igazodni magára mutató” erejét még ezenközben is bizonyítja a költő Bartók iránti szenvedélyes odafordulása, Nagy La­josnak írt, Kiskunhalomrl szóló pontos véleménye s az akkoriban feltűnt Veres Péter lelkes, igényes, összefogásra ösztönző két levele. Kellett len­nie köztük egy, a címzettől származó — sajnos elkallódott - válasznak is. Az 1937-es évből csak tizennégy József Attila aláírású levelet olvas­hatunk. Tíz-húsz sornál egyikük sem hosszabb. A Szép Szó szerkesztése, ottani barátai, munkája és gondja, a Flóra iránti képzelt szerelem, a Sies­ta szanatórium s egy ottani röntgenasszisztensnő (Eisler Klára) gyön­gédsége, majd a balatonszárszói utolsó hónap között láthatólag már csak a versek tükrözik a költőben végbemenő történést, kifejező akaratának a „kívül-belül leselkedő halál” elleni viaskodását. November 27-én még bizakodva ír Hatvany Bertalannak: „Hozzá kell most szoknom újból a világhoz. Talán sikerülni fog.” De aztán Flóra és a barátok szárszói láto­gatása után már csak a három búcsúzó vers és az öngyilkosság napján írt három levél maradt meg továbbgondolható üzenetül. József Attila címzetteitől kerülhetnek még elő érdekes, fontos leve­lek. Űzött, hányatott, tragikus végű sorsát, úgy hisszük, ezek sem fogják harmonikusabbá módosítani. Az utolsókként üdvözölt hármak közül az egyetlen ma is élőnek, Cserépfalvi Imrének valószínűleg igaza lehet. Az ő leveléhez csatolt verstöredék (Meghalt Juhász Gyula) egyik verssorában: „mely békén nyitja, lám a sírt” — a lám helyébe iktatott most szónak is je­lentése van. A költő akkor már elhatározta öngyilkosságát. (1977) JÓZseF ATTILA A HÚSZAS ÉVEK KÖZEPÉN Századunk nagy magyar géniuszai közül kettőhöz szegődött olyan filo­lógus, aki az élet és alkotás útjár­a vonatkozó dokumentumok lehető fel- 166 jességével, tudományos rendszerességgel eleitől végig igyekszik nyomon.

Next