Fodor András: Kulcsolt vállak tengelye - Összegyűjtött esszék. Első kötet (Budapest, 2014)
rábban elmulasztott, közben ő maga is egzisztenciálisan, lelkileg is elbizonytalanult, férjétől különvált, analitikushoz járó, megtört ember. Joggal botránkozik az összeomlás előtt álló József Attila újult igényén: „Amikor Londonban voltál, akkor én kapaszkodtam, most kapaszkodj te.”—„Hova, mibe kapaszkodjam, ha ezt kívánja?... A biztonság helyett csak érdes és kopár felületre” talál. A Szép Szó körül titkárnői ügyködést vállaló asszony a pusztuló költőnek így is áldozatos segítője volt, fontos tényeket rögzített szerkesztői működéséről, vitamódszeréről, egy-egy versének műhelytitkairól (Oh szív! Nyugodj!, Kiáltozás, Thomas Mann üdvözlése, Ős patkány terjeszt kórt..., Hazám), s különösen értékes a Thomas Mannhoz írt vers betiltásáról, az est körülményeiről való beszámoló. Mann kijelentései, József Attila fájdalmas mondata: „Megint egyszer kifosztottak abból a kevésből, amim lehetne.” Egyik 1937-es versében saját magáról is így ítélkezik József Attila: Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Köztudott, hogy sorsa egyetlen részesének sem tette könnyűvé a perújítást, az ő ügyében való igaz tanúskodást. Illyés szólt először erről a nehéz felelősségről Nyugatink fogalmazott nekrológjában. Vágó Márta vallomásának az írói dokumentum értéken túl egyik legszimpatikusabb sajátja, ahogy a rendkívüli sorsélményt summázva ő is a felelősségteljes megrendültség igaz, pontos szavait találja meg: „Azonnal akart kapni, mindent, ami kellett neki, talajt, támaszt, segítséget, fenntartás nélküli szeretetet, hogy tovább élhesse a maga kínlódó, verssorokra, fogalomtisztázásokra, megdöbbentő képzettársításokra irányított, tökéletes rímekért és kifejezésekért küszködő, éles, zord gondolkodású életét.” (1976) JÓZSEF ATTILA VÁLOGATOTT LEVELEZÉSE A régóta várt gyűjtemény háromszázhetven levelet tartalmaz. Ebből mindössze kétszáztízet írt József Attila. A kötet gondos szerkesztője és közreadója, Fehér Erzsébet, mindjárt a bevezetőben kimondja: csak „közgyűjteményekben őrzött és nyomtatásban már megjelent levelekből” publikál. Ha leszámítjuk a Vágó Márta emlékiratában szereplő húsz levelet, a József Jolán, Galamb Ödön könyvében olvasott vagy a különféle folyó- 16.