Fodor András: Kulcsolt vállak tengelye - Összegyűjtött esszék. Első kötet (Budapest, 2014)
követni. Demény János 1940 őszéig műről műre adatoló Bartók-pályaképe a Zenetudományi Tanulmányok négy különféle kötetében található. Bizonyára négyrészes lesz Szabolcsi Miklós monográfiája is József Attiláról, melynek első kötete Fiatal életek indulója címen 1963-ban, 634 oldalon, folytatása pedig Erik a fény címen, az 1923—1927 közti évekről nemrég jelent meg. Ha csupán a könyvészeti adatokat hasonlítjuk össze, jogos az aggály: indokolt-e a Szegedtől Cagnes sur Merig kísért József Attila négy esztendejéről másfél száz oldallal többet írni, mint előző tizennyolc esztendejéről? Ehhez viszonyítva hogyan alakulnak majd a már érett költő bemutatásának arányai? Szabolcsi nem vitatkozik Halász Gáborral, ki szerint „József Attila igazi hangja pontos dátummal meghatározhatólag 1927 áprilisában szólalt meg”. A vaskos könyvet kézbe véve így még inkább berzenkedhetünk: célszerű-e a tétova útkeresés megelőző rövid időszakát ilyen maximális tüzetességgel föltárni? Tény viszont, hogy a szegedi, bécsi, párizsi egyetemistát, a pesti Magyar írással és Kékmadár folyóirattal, a bécsi magyar emigráció avantgárd törekvéseivel már hazulról kapcsolatba került ifjú irodalmárt — a határon kívüli magyar nyelvű lapoktól, a L'Esprit Nouveau-ig hangját, helyét kereső költőt - diák-nyomortanyák és kastélyok, barátok és nők közt hányatló diákot — a szegedi szociáldemokrata párt, a korabeli pesti MSZMP-szervezet, a bécsi munkásmozgalom, a párizsi anarchista-kommunista unió, majd a Francia Kommunista Párt magyar szekciójának vonzásában eszmeileg is érlelődő személyiséget ez ideig csak résztanulmányok, kétes hitelű emlékezések tört fényeiben láthattuk. S éppen az 1923—27 közti évek zaklatott menete, a tárgyi bizonyítékok esetleges, gyér volta, térbeli szétszórtsága vagy egymásra halmozódó kuszáltsága miatt Szabolcsi helyre tevő, filosz alapossága, minősítve rendező, a jelenségek mögé mindenkor társadalmi, történelmi és művészeti hátteret is rajzoló tudósi szenvedélye felettébb tiszteletre méltó. " Olykor persze elcsüggeszt a fölvonultatott szakmai apparátus. Ha például az 1923—25-ös évek József Attiláját, a korabeli fiatalok költészetét magyarázandó arról olvasok, mit csináltak ekkor a „konzervatív menekülésformák ... nagy hatású képviselői”, T. S. Exot és Gottfried Benn, mit csinált Pablo Neruda és Garcia Lorca, kiknek nevét sem ismerte senki akkoriban Európának ezen a térfelén. Ámde gondolatébresztő igazi találat Ivan Goll Lessing continents (Öt kontinens) című, 1923-as antológiájának fölmutatása, melyben cseh, jugoszláv, magyar költők is szerepeltek, mely a korra oly jellemzően az energia és jóság, az igaz „Forró Élet” vágyában fogant, melyet József Attila föltehetőleg ismert, forgatott, hisz nélküle Tanítások versciklusát nem írhatta volna. 167